A hegyek kegyetlenek tudnak lenni. Kíméletlenek. Nem törődnek vele, ki marad ott összetörve és vérben úszva. Nem érdekli őket sem az öröm, sem a könnyek. Ezért veszítik el magukat az emberek odakint. Ott nincs ítélkezés. A vadonban bárki lehetsz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember nem a hegyekre való. A hegyeket nem lehet legyőzni, csak a fáradtságot, a hideget, a félelmet. A hegyre csak felkéredzkedem, és ha szerencsém van, felenged.
2. A halál nem elvont fogalom a hegyen, hanem a mindennapok valósága: szóba kerül, tréfák tárgya, hozzátartozik minden pillanathoz. Aki nem tudja megszokni ezt az érzést, előbb-utóbb abbahagyja. Aki viszont vállalja a veszélyeket, nem úgy gyászol, mint mások. Valami olyasmiben osztozik társaival, amiben nincs helye a tépelődő szomorúságnak. Mintha a hegyek világában született kapcsolat akkor is megmaradna, ha egyikük már nincs jelen a valóságban. Földes András
3. A hegyet nem érdekli, hogy fekete vagy-e vagy fehér, gyenge vagy erős. Mindenkire egyetlen szabály vonatkozik: ha feladod, meghalsz.
4. A hegyek változatlanok és közönyösek, nem lehet őket meghódítani. Amit meghódítunk, az nem más, mint a félelmeink és az érzékelt korlátaink.
5. A hegyen pontosan annyira vagy suta, annyira vagy gyenge, annyi kétség mardos, néha annyira vagy erős, vagy ügyes, vagy okos, amennyire tényleg. Olyan vagy, amilyen tényleg. Beszûkül a fizikai mozgástered, beszûkül a gondolkodásod, nincsen hova bújnod és menekülnöd, és egyébként a hegyet nem is érdekelné, hogy mivel próbálod elkápráztatni.
6. A hegyek (...) vizet, élelmet és bölcsességet nyújtanak. Mindazt, ami az élethez szükséges. És a hegy az egyetlen dolog, ami pénzzel nem birtokolható. A hegy mindenkié.
7. Az embernek önmagára is gondolnia kell. Úgy vélem, ez nem azonos az önzéssel. Csupán arról van szó, hogy akkor segíthetünk másokon, ha mi magunk rendben vagyunk. Távol a hegyektől, a hétköznapok forgatagában ennek a felelősségnek az elhanyagolása vezethet egy házasság megromlásához, egy gyermek életének félresiklásához, egy vállalkozás bukásához vagy egy ház elveszítéséhez. A hegyekben gyakorta a halál a büntetés.
8. Az erdő nem hasonlít semmilyen más helyre. Először is térbeli. A fái körülvesznek, föléd tornyosulnak, minden oldalról rád nyomulnak. Az erdő elzárja a kilátást, elveszítesz minden tájékozódási pontot. Kicsinek, zavartnak és sebezhetőnek érzed magad, akár egy kisgyerek, aki furcsa lábak közé keveredett. Sivatagban vagy prérin állva tudod, hogy egy nagy helyen vagy. Az erdőben csak érzed. Hatalmas, jellegtelen semmi. És él. Bill Bryson
9. A vadonban semmit sem érhetünk el erőfeszítés nélkül, s az erőfeszítés gyakorta annyira kemény, hogy szinte meghaladja az ember teherbírását. Persze, az ember mindig feladhatja a küzdelmet, tüzet rakhat, elfogyaszthatja készleteit, kipihenheti magát, s végül legyőzötten és megszégyenülten visszakulloghat az emberlakta helyre, ahonnan elindult. Grey Owl
10. Egy hegy alapjában véve olyan, mint egy ember: ahhoz, hogy szeressük, először meg kell ismerni, és ha már ismerjük, akkor tudjuk, mikor vidám vagy dühös, tudjuk, hogyan bánjunk vele, hogyan kell vele játszani, hogyan kell megóvni, ha bántották, és hogy mikor nem szabad felbosszantani. De van egy fontos különbség: a hegyek, a természet, a föld sokkal nagyobb, mint mi. Sohasem szabad elfelejteni, hogy mi csupán egy kis pont vagyunk, egy pontocska a térben, a végtelenben, és ezek a hatalmas erők bármikor eldönthetik, hogy el akarják törölni ezt a pontot, vagy sem. Kilian Jornet