Az orvos-beteg viszony mindenképp kölcsönös, de semmiképp sem szimmetrikus. Én csak annyit tárhatok fel az érzelmeimből, a magánéletemből, amennyi segít abban, hogy segítsek a betegen; vannak félelmeim, amelyek túl húsbavágóak, semmint hogy felfedhetném őket. Nem hozhatom a beteget olyan helyzetbe, hogy úgy érezze, neki kell vigasztalnia engem.

Kapcsolódó idézetek

1. A hippokratészi orvos nem lesz szerelmes a betegeibe, és nem is gyûlöli őket. Megőrzi titkaikat, bármennyire förtelmesek is. Nem vacsorázik a pácienseivel, és nem vesz nekik ajándékokat. Megőrzi "másságát", "idegenségét", kívülről szemléli az életüket, a családjukat, a neurózisukat. Jó ez az alapszabály. Fontos és szükséges, hogy a beteg olyasvalakihez fordulhasson problémáival, aki kedves, de tartózkodó, bölcs, de elfogulatlan, gondoskodó, de higgadt. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az orvos bizonyos távolságot tartson betegétől.
2. Az orvos dolga kérdéseket feltenni és válaszokat adni. A saját véleményét vagy érzéseit egy orvos ritkán árulja el. (...) Az orvos álarcát a személyes érzéseink elrejtésére öltjük fel, hogy kívülről nyugodtnak és megnyugtatónak lássanak. Elvárják tőlünk, hogy tudatosan és szenvedélymentesen viseljük az óriási megterhelést, és közben maradjunk épek. Amiért ezt gondolják rólunk, ellenállónak látszunk - az emberségünktől fosztanak meg, holott sebezhetők vagyunk. Shahed Yousaf
3. A neurológusok, talán sokkal inkább, mint más specialisták, megannyi tragikus esettel találkoznak - gyógyíthatatlan, könyörtelen, gyötrelmes betegségekben szenvedő emberekkel. Hogy az orvos ne azonosuljon túlságosan a páciensével, az együttérzés, szimpátia és bajtársiasság mellett szükség van egyfajta távolságtartásra is. Oliver Sacks
4. Az empátia mértéke gyakorlással (...) csökkenthető. Végül is a sürgősségi osztályon dolgozó orvos sem érezheti minden egyes páciensnél ugyanazt a kínzó fájdalmat! Dolgozni már nem is maradna energiája. Cserébe a betegek családtagjai gyakran nézik az orvosokat érzéketlen bunkónak. De ez is természetes: aki közelebb áll hozzánk, azzal kapcsolatban nagyobb empátiát érzünk. Dick Swaab
5. Az orvosok (...) ezt a belső csatát vívják. Van, amikor félre kell tenni a beteg iránti együttérzésünket, és csak orvosi tények mentén haladhatunk a diagnózis fölállításához vagy a kezelés előírásához. Máskor óriási jótétemény, ha érzelmi kapocs jön létre a beteggel, de gyakori, hogy nehéz az egyik részt kikapcsolni a megfelelő időben.
6. Nehéz bármiféle titkot megőrizni olyan valaki előtt, akinek nemcsak alkalma és joga van lelkünkben kutatni, de elég tehetséges is ebben a munkában. Orvosával ne próbáljon barátilag érintkezni az, akinek lelkét valami titok súlya nyomja. Mert ha az orvos elég éles eszû, sőt annál valamivel több is van benne, amit talán megérzésnek nevezhetünk; ha amellett nem tolakodó, nem hangsúlyozza soha a saját lényét; ha ráadásul vele született az a különös képesség, hogy észrevétlenül közel tud férkőzni páciense lelkéhez, úgyhogy az nem is tudja, mikor árulja el magát hangosan, abban a hitben, hogy csak gondolta, amit mondott; s ha ilyenkor nem mutat sem örömet, sem csodálkozást, hanem vagy hallgatva fogadja a bizalmas közlést, vagy éppen csak egy fejbólintással, sóhajtással jelzi, hogy mindent megértett; és ha nemcsak bizalmas barátnak alkalmas, de amellett kiváló hírû orvos is: akkor egész biztos, hogy elérkezik a pillanat, amikor a szenvedő lélek görcsös zárkózottsága fölenged, és megindul a sötét, de áttetsző folyamat, amely kimos és napvilágra hoz minden titkot. Nathaniel Hawthorne
7. Az orvosok és egyes betegeik, csakúgy, mint a szerelmesek és a barátok, egy mélyen rejlő ösztön parancsára lépnek érzelmi kapcsolatba egymással. Lehet nem igényelni ezt a kapcsolatot, lehet nélküle dolgozni, meg lehet tanulni áthangolni; és létrejöhet a kapcsolat váratlanul is, annak ellenére, hogy hosszú időn át nyoma sem volt. De a vonzalom gyökere mindig ösztönös.
8. A pszichológiában nagyon fontos, hogy az orvos ne törekedjen mindenáron a gyógyításra. Végtelenül óvatosnak kell lennie, hogy ne erőltesse rá saját akaratát és meggyőződését a páciensre. Adnia kell neki bizonyos mértékû szabadságot. Carl Gustav Jung
9. Egy orvos, barátom, titkokat tud, fontos titkokat. Egy orvosnak hatalma van. Képzeljen el egy pácienst az egészség és a betegség határvonalán. Egyetlen szó az orvos szájából, és a páciens ki van zárva a világból... Micsoda kísértés egy lelki egyensúlyából kibillent beteg számára! Agatha Christie
10. A szenvedő ember és orvosa között sajátos, bizonyos tekintetben furcsa viszony alakulhat ki. A kórházi beteg számára az orvos kiváltságos lény, aki annál nagyobb hatalommal rendelkezik, minél nehezebben elviselhető a beteg szenvedése, ő a bizakodás, ő az élet ígérete, komor tekintete a csodatevés tudománya, egyetlen szava reményt nyújt, neki gyónnak meg, bőbeszédûen válaszolva minden kérdésére, előtálalva azt is, amit nem kérdezett, hogy ezzel még ott marasztalják néhány percig, mert ezek a bizakodás percei, amikor a szenvedés is enyhül.