Aki a hosszútávfutást emberfelettinek és hősies dolognak tartja, az aránytévesztésben van. Ez egy ember alatti dolog, mert tényleg, büdösek, izzadtak, fáradtak, törődöttek, csúnyák vagyunk ilyenkor. De mindig az motivál, hogy ott a cél, és szeretnénk azt elérni.

Kapcsolódó idézetek

1. A hosszútávfutás mentális része egy nagyon összetett dolog. Leginkább önismeretet igényel vagy feltételez az emberről, hogy tudja a korlátait, hogy tudja, hogy meg tudja győzni magát, hogy tudja, hogy mit keres ott, hogy tudja, hogy mi a célja, és azt, hogy az egészet tekintve ez egy viszonylag értelmetlen dolog, és ezt is elfogadja. Simonyi Balázs
2. Azért, mert valami önzőnek, öncélúnak vagy hiábavalónak tûnik, még nem feltétlenül rossz. Lehet motiváló is, lehet akár értelme, és a futás ilyen: tényszerû, egyszerû, és elvezet önmagadhoz. Simonyi Balázs
3. Legyen szó a leglassabb srácról a tesi órán vagy a világ leggyorsabb emberéről, mindannyian futunk. Az élet lényege a futás. Futunk valami elől, futunk valamihez vagy valakihez. És nem számít, milyen gyors vagy, van, amit nem tudsz lehagyni. Vannak dolgok, amik valahogy mindig utolérnek.
4. A győzelemnél sokkal fontosabb, hogy mit és hogyan teszek érte. Felkészültem? Összpontosítok? Figyelmesen bántam-e a testemmel, egészségesen, gondosan tápláltam-e? És az edzések? Maximális erőbedobással edzettem, ahogy kell? Egész pályámon ilyen kérdések igazgattak, és hasonlókat tesz föl magának bárki (azaz mindenki), aki törekszik valamit jól csinálni. Természetesen akarjuk, hogy előléptessenek a munkahelyünkön, hogy belénk szeressen az a lány vagy az a fiú, hogy mi nyerjük meg az 5 kilométeres futóversenyt. De nem az eredmény - hogy megkapjuk-e, amit akarunk - határoz meg minket. Hanem az, ahogyan elértük. Scott Jurek
5. A rendszeres futás önmagában is hálás dolog. A versenyszellemtől áthatott futót pedig még nagyobb megelégedéssel tölti el, amikor azt tapasztalja, hogy egyre gyorsabban és messzebbre tud futni, miközben új kihívások elé állítja önmagát. Az eredményesség remek hajtóerő, arra ösztönöz, hogy lankadatlan energiával eddzünk. Scott Jurek
6. A futóverseny célvonalánál gyakran lehet látni, ahogy a futók rögtön az órájukra néznek, hogy lássák az időeredményüket. Butaság, hogy ennyire fontosnak érezzük ezt. (...) Kedvtelésből, a határaink ismeretével kellene futóversenyre menni. Milyen bizarr mégis, hogy kifulladva érnek be az emberek. Ilyenkor mindig arra gondolok: ha tíz perccel lassabban futott volna, szuper jó élménye lett volna. Mindent látott volna útközben, élvezhette volna az egészet. Marijke ten Cate
7. Minden sportban két fajta ember van, az egyik valami felé, a másik pedig valamit elől fut (...). Mint az életben, itt is vannak csúcsok és mélypontok, én gyûlölöm a mélypontokat, de ezek azok, amik a jó dolgokat értékessé teszik. És amikor mélyponton vagy, akkor kell erősnek és pozitívnak maradnod.
8. Ha edzett vagy, nem nagy szám lefutni a maratont, viszont amikor pár száz méter is kihívást jelent, akkor igazán tiszteletre méltó dolog nekiindulni és nem feladni, értékelni a fokozatos fejlődést minden részsikerből - lehet az akár az első megállás nélkül lefutott kilométer - erőt meríteni és menni tovább. A siker szerintem (hobbisportoló szinten) nem elsősorban alkati kérdés. Aki kitartó és beleteszi a munkát, az előbb-utóbb menthetetlenül eredményes lesz. A többiek pedig mindig megtalálják majd a külső tényezőket, amikre mutogatva felmentik magukat a komolyabb energiabefektetés alól.
9. Az emberek legtöbbje - magamat is beleértve - hajlamos arra, hogy ne a megfelelő dolgokért lelkesedjen: a látványos, drámai, a korábbi rekordot megdöntő sprintet többre értékelik, mint a szívós munkát követelő felkészüléssel töltött éveket vagy a rendületlen kitartást a veszteségek sorozata ellenére. Chris Austin Hadfield
10. A hosszútávfutás (...) nem az egészségről, hanem az ambícióról szól.