A huszonegyedik században az írótól már csak azt várják, hogy a maximális nyereséget hozó szöveggé változtassa át az életben szerzett benyomásait. Az irodalmi alkotás a legjobban eladható szókombinációk összeállításának mûvészetévé vált.

Kapcsolódó idézetek

1. A mûvészet a XX. század második felében elveszítette a titkát. Napjaink mûvésze azonnali és teljes elismerést vár, gyors fizetséget azért, ami a lelkében zajlik. Andrej Tarkovszkij
2. A huszadik században a vers annyira öncélúvá alakult, hogy némelynek írója úgy véli, ami átvillan a fején, az már líra. Rettenetes félreértés. A versben nem magunkról és magunknak kell beszélnünk, hanem azokról a gondolatokról, érzésekről, amelyek ott lappangnak az olvasókban is. Illyés Gyula
3. Az író, szándéka szerint, mindig összegez. Huszonöt vagy harminc évesen éppen úgy, mint mondjuk hatvanéves korában, - csak egyre óvatosabban. "Összegez" már akkor is, amikor még csak hiszi magáról, hogy író, - sőt akkor a legmerészebben. Darvas József
4. Minden jó könyv olvasása olyan, mintha elmúlt századok legderekabb embereivel, kik e mûveket írták, beszédbe ereszkednénk, mégpedig válogatott beszédbe, mert csak legjobb gondolataikat közlik velünk. René Descartes
5. A mûvészi tevékenység a megrázkódtatásokból táplálkozik, ugyanakkor segít feldolgozni azokat. Ha valaki úgy érzi, hogy szívesen szerezne zenét, szobrászkodna vagy írna regényt, vágjon bele bátran! Írás közben az embert a saját valósága inspirálja, amelyet aztán szabadon átgyúrhat, hogy egy egészen új univerzumot teremtsen.
6. Szerzőként szavakból formálom alkotásaimat, de a szavak csak az olvasó tudata által kelnek életre és nyerik el jelentésüket. A történetet közösen meséli el a szerző és az olvasó, és minden történet félkész, míg az olvasó meg nem érkezik, hogy értelmezze azt. Ken Liu
7. A mûvészet az utóbbi évtizedekben igen gyakran iparrá vált, és a "mûvészi érték" fogalma egyre elválaszthatatlanabb lett a "kereskedelmi érték" fogalmától. És éppen az új (kortárs) mûvek tekintetében a marketing szerepe igen sokszor - az "eladhatóság" kritériuma alapján - olyan mûveket állít középpontba, amelyeknek mûvészi értékük alapján nem biztos, hogy ott lenne a helyük.
8. A regénynél alapesetben az olvasó az első ötven-száz oldal alatt felépíti magában a mû világát, a szereplőket, a viszonyokat, a kulisszákat. Aztán már jó dolga van, bekuckózta magát, csak falnia kell az oldalakat és lubickolni a történetben. A novelláskötet esetében ezt a belső építőmunkát tíz-húsz oldalanként újra el kell végezni, szinte nulláról kell újrakezdeni. Ez nagyon fárasztó metódus, főként most, amikor az emberek képzelőerejét ellustította a képi kultúra. A novella sokkal többet is bíz az olvasó fantáziájára, mint a regény, szóval melósabb olvasni. Számomra mindenesetre ez a próza csúcsmûfaja - még akkor is, ha eladhatatlan, és mindenki a regényeket falja és díjazza világszerte. Cserna-Szabó András
9. Egy író csak fogyaszt és fogyaszt, tapasztalatot gyûjt, irodalmat, filmeket, cikkeket dolgoz fel, mindent, ami érdekli, és végül muszáj reagálnia valamit.
10. Miért ritkaság, hogy az irodalomban üstökösszerûen feltûnt kezdő író második regénye vagy a zenei életbe frissen berobbant együttes második albuma éppoly jó legyen, mint az első? Nem azért - vagy legalábbis nem csak azért -, mert a legtöbb mûvésznek csak egy mondandója van. Hanem mert a szerzői siker a tehetség és a szerencse ötvözete, mint minden egyéb az életben. Jordan Ellenberg