A járókelő olyan ember, aki jár, orra bukik, s felkel. És újra elölről. E kifejezésbe belefér az emberi sors.

Kapcsolódó idézetek

1. Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Radnóti Miklós
2. Lehet, hogy a két szót, sors és végzet, én másként használom. A végzetben benne van a vég. Az valaminek a vége, nem az eleje. A sors pedig, az, amit nem választottunk meg. A sors a kezdet, amivel kezdtünk, a végzet, ahol végzünk. Egzisztenciálisan úgy lehetne értelmezni, hogy ide lettünk dobva. Amikor megszülettünk, mintha valaki okkal dobott volna minket oda, ahol találjuk magunkat. Feldmár András
3. Az embert viszi a sors. Thomas Mann
4. Az ember teszi, amit kell, aztán történnek dolgok. Jó dolgok és rossz dolgok egyaránt. Így megy ez. Talán megszenvedjük, de okkal, jó okkal, és aki panaszkodik miatta, annak fogalma sincs, mit jelent élni. Paul Auster
5. Az ember addig él, amíg a sorsa meg-megújuló öröm; ha ennek vége: nem más, mint élő-halott. Szophoklész
6. Élni tudni és élni merni, néha járatlan úton menni, nem csak rohanni, meg-megállni azt, ami szép, körülcsodálni.
7. Az ember útja állandóan keresztezi egymást másokéval. Így mûködik a világ. Összeütközünk, és valakinek néha bántódása esik. Harlan Coben
8. Meghal egy ember, de minden megy tovább, még a nap is újra felkel. (...) A halál az élet közepén található, és az élet körbeveszi a halált.
9. A nyomorúság az nyomorúság. Mit tehet az ember? Vagy túléli, vagy belehal. Élni a legjobb, de ha nem képes rá, nos, néha ilyen az élet. Catherynne M. Valente
10. Minden a gyaloglással kezdődik. Az ember gyaloglásra termett. Az élet nagy és apró eseményei akkor történnek meg velünk, amikor a többi ember között sétálunk. Az élet a maga sokszínûségében gyaloglás közben bontakozik ki előttünk. Jan Gehl