Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.

Kapcsolódó idézetek

1. A járókelő olyan ember, aki jár, orra bukik, s felkel. És újra elölről. E kifejezésbe belefér az emberi sors. Vavyan Fable
2. Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná: - Bolondul éltem! Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyûjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál. Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb. Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért. Gárdonyi Géza
3. Akinek ösztöne hajótörött, mit is kezdhetne magával? A lábaival keze fölött Sodródik az árral. Road
4. Ha ember távozik a földről, Helyére nyomban más hatol, S az esti nap, mikor lenyugszik, Egyúttal fölkél valahol. Mihai Eminescu
5. Minden gyarló ember menekül a halál és a szégyen elől, igyekszik, ha módjában áll, megszabadulni ellensége fondorlataitól. Emberileg érthető, ha az összetört szívû, holtra fáradt, szerencsétlen vándor, amikor sivár, nehéz útján végre megcsillan előtte az emberi együttérzés, az új, igazi élet egy szikrája, minden erejével afelé igyekszik, és megpróbálja levetni a vezeklés súlyos terhét. Nathaniel Hawthorne
6. Elkerüli a mély árkot sokszor a vak ember, Míg egy másik beleesik épen látó szemmel; Az ostoba ha rosszat mond, nincsen semmi benne, De az okos ha mondaná, biztos veszte lenne. Alig tudja megkeresni kenyerét a jámbor, De a hitetlenre úgy hull minden jó, mint zápor. Mit eszelhet ki az ember? Mit lehet itt tenni? Azon, mit a végzet végzett, nem változtat semmi.
7. Bolond ember összeroskad, ha benéz hozzá a múlt, okos ember újat szerez, s eldobja, mi vízbe hullt. Fekete István
8. Belehalhatok a bánatba, sírhatok a nehézségeken, átkozhatom szerencsétlen sorsomat. Csinálhatok magamnak poklot itt, a Földön. Vagy felállhatok, építkezhetek a fájdalomból, kereshetek vigaszt, örömöt. Én döntöm el, mit teszek.
9. Az ember fut, fárad, hiában; ha mai szerencséjét holnap elveszti: újra remél és csalódik. A jelen mindig rossz, tehát jövőtől vár; de az is csak olyan, mikor jelenné lesz, s a koporsó szélén veszi észre aztán, hogy megcsalta magát. Kuthy Lajos
10. Bolond, aki a saját szívéhez vezető úton próbál töprengeni.