A jelmezbálban az a legjobb, hogy az ember kibújhatik a saját bőréből, hogy más lehet, tökéletesen más, mint aki a valóságban. (...) Hogy az ember néhány óráig azt játszhatja, hogy megváltozott, elvarázsolták, idegen és ismeretlen lett hirtelen.

Kapcsolódó idézetek

1. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet. Márai Sándor
2. Talán ez az egyik legizgalmasabb dolog. Amikor egy ember levetkőzik előtted, nem durván a bőrét mutatva meg, hanem a lelkét: finoman kibújik a valamelyik rárakódott szerepéből. Ez az igazi meztelenség, az őszinteség.
3. Gyász. A lélek felzokog. A többi színház, jelmezbál, az elárult emberi lét. És aki elment, most egészen tisztán átlát az álarcokon.
4. A színészetben az a csodálatos, hogy kiadhatsz mindent magadból annak örve alatt, hogy ez nem én vagyok kérem, hanem az, akit játszom. Elbújhatsz a szerep mögé. Molnár Piroska
5. Vannak percek, amikor az ember szeretne elsüllyedni, kibújni a bőréből, a világ végére szaladni önmaga elől.
6. Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk. Müller Péter
7. A jó jelmezben annak érzed magad, akit el kell játszanod. John Boyne
8. Különlegesnek lenni a legjobb fajta abból, ha az ember más. Fredrik Backman
9. A "készen kapottnál" (...) érdekesebb az, amit te magad csinálsz a testedből. Ruhákkal, hajakkal, tetoválással, sminkkel, bármivel alakíthatod ideiglenesen vagy kvázi véglegesen. Mindig más lesz és ettől izgalmas lesz az egész.
10. Éppen a színpadon a legőszintébb az ember, mert esszenciálisan hozza ki magából azokat az érzéseket, amelyek egyébként is benne vannak. A színpadon nem színlelsz, hanem minden meg is történik veled az alatt a két és fél, három óra alatt, ameddig az előadás tart. Ha csak úgy teszel, mintha megtörténne, akkor régen rossz... Für Anikó