Gyász. A lélek felzokog. A többi színház, jelmezbál, az elárult emberi lét. És aki elment, most egészen tisztán átlát az álarcokon.

Kapcsolódó idézetek

1. Elment egy asszony. Tegnap még szerette, Múzsája volt, és hite volt neki, Ma tudja már: a nő nem szereti. Elment egy asszony. És a férfi lelke A távozó után könnyezve száll, S úgy érzi: nem lesz többé verse már. Juhász Gyula
2. Elhagyott engem. Megölte magában a múltat, és új életet kezdett. (...) Elment, és elvitte magával a lelkemet. Mindössze fájó ürességet hagyott bennem.
3. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet. Márai Sándor
4. A jelmezbálban az a legjobb, hogy az ember kibújhatik a saját bőréből, hogy más lehet, tökéletesen más, mint aki a valóságban. (...) Hogy az ember néhány óráig azt játszhatja, hogy megváltozott, elvarázsolták, idegen és ismeretlen lett hirtelen. Szabó Magda
5. Az élet vége még nagyon is élet. A test, a lélek minden kétes rejtelme benne nyüzsög. Aztán a gyász egyértelmû fehéret terít a rejtelemre, förtelemre. Rakovszky Zsuzsa
6. Az élet tûnik, tovahal, Egy más világ emléke csal. Szép Ernő
7. A könnyek a lélek látható részei.
8. Aki elment, nem jön vissza és nem mehetünk utána. Az élet megy tovább.
9. A gyászon áttûnik a szerelem. És azon, aki él, az, aki meghalt. A kettős lét mint fátyolszöveten Beney Zsuzsa
10. A könny a megfagyott élet olvadása. Müller Péter