A jó vers élőlény, akár az alma, ha ránézek, csillogva visszanéz, mást mond az éhesnek s a jóllakottnak és más a fán, a tálon és a szájban, végső tartalma, vagy formája nincs is, csak él és éltet.

Kapcsolódó idézetek

1. A vers csodálatos dolog: kristállyá változott indulat. Egy jegecben veszi ki lelkéből a költő, s ha kivette, nincs a lélekben többé, hanem önmagában él tovább. A szülés misztikus formája ez, ugyanolyan szaporodása a léleknek, mint amilyen a testé. A test húsból és vérből való utódokat éltet, a lélek szerelemből, bánatból, keserûségből, hangulatból valókat. (...) A versnek is van vér szerint való őse, mint az embernek, és mint ahogy Ádám volt, első vers is volt valaha: a csodálatos alma a tudás fáján, amelynek tüzében az isteni tudás édessége fanyarodik el az emberi nagyra törés keserûségével. A vers: az ember álma, hogy Istennel rokon. Harsányi Zsolt
2. A vers, akár a festmény, a többértelmûség terhével ékes, szólni vagy szót se szólni, szeretni - nem szeretni, lebegtetni az érzést, elûzni a fölös szót szép és igaz szavakkal, vakok szemét újból a fényre tárni.
3. A táplálék jó, feltéve, hogy éhes valaki. Ha már nem éhes és étellel tömik még tovább, akkor a táplálék már rossz. Egy táj vagy egy kép, vagy egy zenemû, egy költemény csak addig lehet szép, míg a sors, vagy a körülmények nem kényszerítenek rá, hogy örökké azt nézd, vagy azt hallgasd. A legszebb dal is, ha két napig egyfolytában kell hallanod, elviselhetetlenné válik. Füst Milán
4. A természet nem jó és nem rossz, csak van. A levél nem jó a fán, és nem rossz, ha lehullik, hanem van. Hogy jó vagy rossz, azt mi tesszük hozzá, a magunk szempontjai és gondolatvilága szerint.
5. A költészet olyan, mint a szenvedély - nem kell szépnek lennie; az a jó, ha letaglózó és nyers.
6. A próza morgó malom kelepe. A vers a szívnek hárfa-éneke. A próza mállik, szertehull ha régi. A vers örök, mint minden ami égi! Gárdonyi Géza
7. A szép szó olyan, mint a szép fa: gyökere mélyen a földben van, ágai pedig égig érnek. Mesa Selimovic
8. A költészet, a gondolkodás nem késztermék. A vers a közös gondolkodás pillanatnyi állapotát tükrözi - bár ez talán túl ideális feltételezés -, de mindenesetre kí­sérlet a közös gondolkodásra.
9. Kicsit fura talán, hogy a verset élőlénynek nevezem - bár ki tudja? Az élőlény általánosabb fogalom, mint az ember, márpedig a verset nem sérthetem meg azzal, hogy embernek nevezem. Igen, a vers sokkal több, sokkal rejtelmesebb, mint az ember. Nem is nevezem verseim gügyögőn "gyermekeimnek", "szülötteimnek". Tanítóim, parancsolóim ők, és éppen annyira másoké (azon nagyon-nagyon keveseké, akik elfogadják őket), mint az enyéim. Alattuk nevem csak az első találkozást jelzi számomra - és mások számára.
10. Nélküled én sem élhetek, Nélküled örökre elveszek Örülsz, hogy élek, örülök, hogy élsz Vidám az arcod, ha nézlek Vidáman élsz Tudom, hogy vársz rám és egyszer elérlek valahol Akárhogy nézem, ez így szép, így a jó. Kowalsky meg a Vega