A próza morgó malom kelepe. A vers a szívnek hárfa-éneke. A próza mállik, szertehull ha régi. A vers örök, mint minden ami égi!

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a próza megfagy, költészetté kristályosodik. Ha a költészetre rálehelünk, próza lesz belőle. Persze csak akkor, ha közös az alapanyaguk.
2. A próza olyan, mint az ablak, a költészet pedig, mint a tükör. Jean-Paul Sartre
3. A vers szikár és intenzív, a próza kövér és ravasz. Horváth Viktor
4. A vers többrétegû titok, mindig és mindenkinek más és más. Koronként más az olvasóknak is. Mozgása, változása és kiterjedése is van. Kovács András Ferenc
5. A vers a Föld útja a Nap körül. A vers a mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható függvény. A vers változó irányú, egymást inverz transzformációsorozatokkal beburkoló erőterek viaskodása egy telítetlen kontinuumban. A vers olyan, mint egy roló, mint egy ablakredőny, amelynek lécei a verssorok, átsüt közöttük a fény, s a roló mögött ott áll a költő és szárítkozik. Szőcs Géza
6. Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyûlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.
7. Az élet olyan, mint a hárfa. (...) Akármit pöngetnek rajta, mindig szomoru. Rákosi Viktor
8. A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről. A legszentebb játék. A kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésének pillanatában a halhatatlanságra tart igényt. Latinovits Zoltán
9. A jó vers élőlény, akár az alma, ha ránézek, csillogva visszanéz, mást mond az éhesnek s a jóllakottnak és más a fán, a tálon és a szájban, végső tartalma, vagy formája nincs is, csak él és éltet. Weöres Sándor
10. Olyan a világ, mint egy örvény: örökké vélemények, nézetek kavarognak benne; de az idő mindent megőröl. Mint a héj, szétrepülnek a hamis nézetek, és akár a szilárd mag, megmaradnak az örök igazságok. Nyikolaj Vasziljevics Gogol