A kaleidoszkóp még forog, bár már szétszedted a belsejét. Tudod, hogy kavicsból, csillámból, papírgalacsinból, üvegmorzsából és szemétből van összerakva, s ezek ugranak különféle alakzatokba a szemed előtt. De azért csak figyeld kíváncsian, mint valami káprázatot!

Kapcsolódó idézetek

1. A kaleidoszkóp egyszerû és bámulatos. Elég, ha tíz különböző alakú, más-más szí­nûre festett üvegdarabkát helyezünk el benne, mielőtt lezárnánk. A tükörrendszer elvégzi a dolgát. Aztán megrázhatjuk tíz­szer, tízezerszer, és soha többé nem fogjuk látni ugyanazt a mintázatot. Az ember nem egyszerû, de bámulatos. Õbenne nem tíz, nem is tízezer, és nemcsak más-más alakú és színû üvegdarabka van elhelyezve. Különben is, az ember nem lezárható, mint egy kaleidoszkóp, ezért foly­ton-folyvást belékerül valami új, és mégis van egy ismeretlen pillanat, amikor végérvényesen rögzülnek benne a tükrök. (...) Minden embernek megvan a maga tükörrendszere, ami csak a sajátja. Ancsel Éva
2. Csapdában vagyok. Rám törnek a régi dolgok, emlékek, napok, az életem darabkái. Minden apró kockákra hullott szét, és most falként vesz körül, és egyre jobban bezárul körülöttem. Nincs semmi. Próbáld megérteni. Próbáld meg felfogni, hogy mi történik. Semmi nincs a térben. Minden áttetsző.
3. Úgy szemléld az okokból összetevődött dolgokat, Mint a hullócsillagokat, szembetegséggel látott foszlányokat, Egy vajmécses pislákoló fényét, varázslatszerû káprázatokat, Harmatot, buborékokat, álmokat, villámlást és felhőket! Pradnyápáramita
4. Azok a dolgok, amelyek gyermekkorunkban körülvesznek bennünket, maguktól értetődőek, de ha úgy örvénylenek, mint a kaleidoszkóp üvegcserepei, szüntelenül más és más alakzatba rendeződve, akkor valószínûleg ahhoz is sok energiára van szükség, hogy az ember megállhasson a talpán és orra ne bukjon. Czeslaw Milosz
5. A valóságban a világ nagy, én pedig kicsi vagyok, el vagyok veszve benne. Aztán veszek egy színházjegyet, beülök a nézőtérre, s egyszeriben fordul a kocka: a világ hirtelen összezsugorodik, beszorul a színpad négy fala közé, én pedig mint egy szemlélődő filozófus vagy jósisten kívülről figyelem, hogy mi történik benne. Mint amikor egy gyerek egy üveggolyót tart a kezében és belelátja az egész világot. Ez az átlényegülés a színház varázsának egyik forrása. Hankiss Elemér
6. A jövőbe látás képességétől a jövő még nem lesz kevésbé bonyolult. Sokkal inkább olyannak tûnik, mint amikor egy tükröt ezernyi darabra törsz, s mindegyikben önmagadat látod, de mindegyikben egy kicsit másként. A jövő lehetséges variációk végtelen sorává válik, s nekünk mind választanunk kell ezek közül.
7. A mozaikok allegorikusak - saját életemet látom bennük. Ezernyi kis üvegdarabból vannak kirakva, akárcsak az életem, és valóságosan ábrázolják a természetet, ugyanakkor a visszájára fordítva is.
8. Képzelj el egy hatalmas ládát, telis-tele sok millió kirakójáték apró darabkáinak milliárdjaival: ez a jövő. Egy óriási táblát képzelj mellé, amely részben már megtelt a teljes puzzle lapocskáival: ez a múlt. Azok, akiknek a jelenben dönteniük kell egy-egy dolog felől, mindannyiszor vakon nyúlnak bele a jövőt rejtő dobozba, kihúzzák a kirakójáték egy újabb mozaikdarabját, és odateszik a táblán a helyére. Valahányszor egy új darabka kerül a táblára, azzal változni fog a puzzle végső formája és rajza, ezért fölösleges azt méricskélni, milyen lett volna a kép, ha egy másik lapocska került volna ki a dobozból. Darren Shan
9. A természet még számtalan meglepetést, sőt kelepcét rejt, de legfőképpen az ismeretlen dolgok, jelenségek, hatások és képességek kozmikus méretû raktára, amelynek a jelek szerint még az ajtaját sem nyitottuk ki. Nemere István
10. Az emlékezet kegyetlen játékot tud ûzni az elmével: a képek összekuszálódnak, mintha egy filmszalagot gyûrötten tekertek volna vissza a kazettába. A következő mozaikdarabkát nem tudja beilleszteni a többi közé.