A képedet szemem mélyébe zártam, hunyjam le bár, itt vagy mindig előttem, fénybe öltözve, édes napsugárban, vagy zsendülő tavaszban, méla őszben.

Kapcsolódó idézetek

1. A képeidet már széjjeltéptem régen, De ha lehunyom a szemem, én látom magam előtt, Minden mozdulatod minden emlékem, Én felejtenék, hát adj hozzá erőt! Tankcsapda
2. Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben, Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem, És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra, Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva. Children of Distance
3. Szemem ablaknál éjsötétbe mélyed, várva, hogy jön még boldog pillanat. Máshoz sodort régóta szenvedélyed. Mindegy. Én őrzöm féltett titkodat. Alekszandr Blok
4. A napsugár az ablakon át cirógatja arcom, Behunyt szemmel arra gondolok, mikor átölelsz, ha alszom. Ha lemerült a szívem, mindig te voltál a töltő, és hogy megköszönjem neked ezt, kevés egy emberöltő. Children of Distance
5. Szívem zárkájában megvetem halottas ágyad, lemosdatom rólad arcod. Szemfedőként rád terítem a megszakíthatatlan messzeséget. aztán kicsit még úgy létezem, ahogy jó nekem. Megértem, minden tûz addig ég, amíg van, ami táplálja. Pethes Mária
6. Szép szemed mélyén a felkelő nap ragyog. Homlokodon vannak fénytûző csillagok, Gyúlatlan gyulladnak, El sosem hervadnak, Áldott a fény: tavaszt vár! Dalriada
7. Ezt a tervet szőttem magamban: csak viszontlátni még egyszer az arcodat, elkapni meglepett vagy színlelten örvendő pillantásodat. Emily Bronte
8. Szemed zöld és az ajkad piros volt! A szívemen aludt fehér kezed, s ma, mint kagyló a szép kerek gyöngyöt zárom be kövülő emlékedet. Takáts Gyula
9. Mint eszeveszett gyönyör, hogyha téged látlak, Örökre szívembe vésem, és megtartom a mának, Már közelebb a tûzhöz, de tőled még mindig távol, E, mint egyetlen, mert ez a neved mától.
10. S lehetsz nagyon távol, akármilyen messze, csak bezárom szemem, s itt maradsz örökre.