Ugrás a tartalomra
Negyven bejáró betegnek reggeli és ebéd között komoly segítséget nyújtani fizikailag lehetetlen, az ember önkéntelenül is csak becsapja őket. Egy naptári évre átlag tizenkétezer beteget számítva tehát tizenkétezer embert csap be az orvos. A komoly betegeket befektetni a kórházba, és a tudomány szabályai szerint foglalkozni velük - ez is lehetetlen, mert szabályok vannak ugyan, de tudomány nincsen; ha pedig az ember abbahagyja a bölcselkedést, és csupán egyszerûen, pedánsul követi a szabályokat, mint a többi orvos, akkor ehhez mindenekelőtt tisztaság és szellőztetés kell, nem pedig bûz és piszok; egészséges táplálék és nem büdös savanyúkáposzta-leves; megfelelő segéderők és nem tolvajok.
Kapcsolódó idézetek
-
A kívülállók azt hiszik, a kórtermeket pásztázva egyéni hőstetteket hajtunk végre zsinórban; sőt én is ezt képzeltem kezdetben. Pedig az igazság az, hogy a kórházak ugyan több tucat, ha nem több száz ember életét mentik meg naponta, de ez szinte mindig csapatmunka, rivaldafény nélkül. Nem egyetlen orvos egyetlen fegyverténye, inkább az értelmes terv a lényeg, amit tetszőleges számú kolléga kivitelez, folyton ellenőrizve, javul-e a beteg állapota, és módosítva a terven, ha nincs javulás.
Adam Kay
-
Sokszor nagyon nehéz megállapítani, hogy valakinek mi a baja. A tankönyvekben világosan körülhatárolt, vitathatatlanul felismerhető betegségekről olvas az ember. De a kórházban betegek fekszenek. Talán hallotta már azt a bölcs mondást, hogy sosem a betegséget, hanem a beteget kell gyógyítani. És egy beteg ember sosem olyan egyértelmû és pontokba foglalható, mint egy betegség. Néha türelemjáték, néha bonyolult kísérletsor, és van úgy, hogy megfejthetetlen rejtély.
Janikovszky Éva
-
Manapság gyakran gondolják úgy a betegek, hogy önállóak, maguk is tudnak dönteni. De ez tényleg így van? (...) Nincs semmilyen információ arról, hova forduljanak a betegek; a kórházak és a legjobb orvosok ranglistája pedig butaság. Az orvosoknak segíteniük kellene a betegeknek, hogy megtalálják az utat a megfelelő szakemberhez, de ez csak akkor lehetséges, ha bizalmi kapcsolat alakul ki közöttük.
-
Tanítottam orvosokat, tudom, hogy mennyire hülyék (tisztelet a kivételnek). Vannak köztük specialisták, akik tudnak valamit, értenek valamihez: sebészek vagy belgyógyászok, és ha olyan problémád van, és odakerülsz, tudnak segíteni. És vannak az általános orvosok, akik igazából mindössze emberismerettel és pszichés technikákkal dolgoznak: tablettákat adnak, vagy azt mondják, hogy tornázzál, esetleg sétáltasd a kutyát, amit anélkül is megtennél, közben meg fogalmuk sincs róla, hogy voltaképpen mi is a bajod.
Csányi Vilmos
-
Lehetetlen valamennyi beteget jó állapotba hozni, mert az orvos ebben az esetben az istenek felett állna. De az orvos képes csillapítani a fájdalmat, szüneteket hozhat létre a betegségben és lappangóvá teheti a kórságot.
Aretaiosz
-
Talpra állni nagyon hosszú idő, és ezt a hosszú időt nem tudják kibírni az emberek. De ebben nem is mindig a saját kitartásuk hiánya az ok, gátolja őket az ellátórendszernek az a sajátossága is, hogy állandóan korlátozó szabályokhoz kell alkalmazkodniuk. Például sok helyen este 9-ig be kell érni a szállóra, így nem lehet már egy két mûszakos munkát sem elvállalni. 22-es csapdája az egész, hogy ha nincs jó szállásod, nincs jó munkád se, de ha nincs jó munkád, biztosan nincs jó szállásod.
-
Az orvosok nyelvét csak akkor kezdi el megérteni az ember, ha eleget jár orvosokhoz, tehát elég sokszor beteg. Vagy valakije beteg. Valakije, akit szeret. A szeretteinket elkísérjük, rosszabb esetben elvisszük az orvoshoz, ahol az egyenesen feltett kérdéseinkre kódban kapjuk a választ.
-
Nem könnyû orvosnak lenni, de betegnek sokkal nehezebb.
-
Az orvos valóságos bûnbak. Azt mindenért ütik. Ha kicsibe veszi a beteg baját, megharagusznak rá, hogy lelketlen kutya, ha nagyba veszi, megharagusznak rá, hogy megrémíti a beteget, és még betegebbé teszi. Ha a beteg meggyógyul, azt mondják, hogy magától is meggyógyult volna, ha nem gyógyul meg, azt mondják, hogy a doktor rontotta el. Ejh, cudar egy pálya ez! Hálára ne számítson az ember.
Mikszáth Kálmán
-
Az orvosok (...) ezt a belső csatát vívják. Van, amikor félre kell tenni a beteg iránti együttérzésünket, és csak orvosi tények mentén haladhatunk a diagnózis fölállításához vagy a kezelés előírásához. Máskor óriási jótétemény, ha érzelmi kapocs jön létre a beteggel, de gyakori, hogy nehéz az egyik részt kikapcsolni a megfelelő időben.