A költő hajlamos az őszi kesergésre, így van ez rendjén, évente lehet hisztizni, hogy elmúlt a nyár. Egyébként meg nem múlt el, a szeptembert simán hozzá lehet csapni a nyárhoz, évek óta egyenrangú partnere az augusztusnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Ez az epesztő egyformaság kiemészt unalmával. Egy nap olyan, mint más... Azon baj, azon kínzás, azon reménytelenség... Az idő szakasza felváltja a mást. A nyári hő meleg összeolvad már a hívességgel, mely az ősz közellétét jelenti. A szürke napok sokasodnak. A gyenge felhőkkel bevont ég gyakrabban meglátogat édes melankóliájával... Az én állapotom mindég ugyanegy. Így kell-é nékem vajjon mindég élnem? Kármán József
2. A tavasz csak elmúlást hozhat, az ősz viszont biztosan szívderítő megújulást jelent. Föltétlenül és csak azt. Az ősz feléleszti a szerelmeket, rutinossá és magabiztossá tesz, az ősznek van ritmusa, míg a nyár szertelen, szédült és vágyakozó. A nyár a kötelező nagy érzések évszaka, míg az ősz a spontán és valódi örömöké. Grecsó Krisztián
3. Üzennék. Pár szót. Hiszen jön az ősz és a tavasznak fénye veszve van már. Üzennék. Pár szót. Hogy mit, nem tudom. De jön az ősz... és eszembe jutottál.
4. Eljött ez az idő is, túl vagyunk rajta, büszkén hordja gömbölyded terhét a vízcsepp, ősz van, hiá- ba vagyunk túl a nehezén, újabb idők jönnek, új túllevések, az időt nem lehet eltüntetni a dolgok útjából, mert az idő maga a küszöb, a párkányon kucorgó esőcsepp is összegyûjti az emlékeket, a fényt, mégis felszárad, eltûnik.
5. Ideje van a keserûnek, és ideje van az édesnek: váltakoznak, mint a nappal és az éj. Dan Millman
6. Öregen, őszen és agársoványan, Mégis de jó, de jó, de jó, hogy nyár van. Márai Sándor
7. Nem tudom elfogadni, hogy lassan véget ér ez a nyár is, és aztán már nem lehet változtatni rajta. Az képtelenség, hogy mától az elöl felejtett tej vagy a számban a fogak egy új időszámítás szerint romlanak. Legalább át kéne csempészni magamból valamennyit ebbe az új korszakba, hogy ezután is legyenek a múltammal kapcsolódási pontjaim. Závada Péter
8. Az ősz a hangulatok kiapadhatatlan forrásaként hat az érzékeny lélekre, és minden olvasásra érdemes költőt megihletett, hogy néhány mélabús sorban megörökítse. Jane Austen
9. Annyira jó volt együtt, De most búcsút kell vennünk. Ne ígérd, hogy írni fogsz, És ígérd meg, hogy emlékezni fogsz ránk, Mert az enyém voltál a nyárra, Most viszont csaknem vége van. Olyan, mintha hó esne szeptemberben, De én mindig emlékezni fogok. Te voltál a nyári szerelmem, És az is maradsz örökké. One Direction
10. Vajon miért vár az ember mindig másik évszakot? (...) Miért ne lehetne örülni a télnek, amely szemlátomást nem óhajt enyhíteni a szorításán, és amolyan színházi havat szór a járdákra, amikor mindjárt itt a március? A nyár úgyis eljön, és a következő tél is, amikor már egy évvel öregebbek leszünk, és egy évvel közelebb kerülünk ahhoz, amitől úgy félünk.