Ugrás a tartalomra
Az állami egészségbiztosítási rendszer "ingyenes" (vagyis az ellátás alkalmával térítésmentes) ellátmány jellegû szolgáltatásai, valamint az egészségért vállalt saját felelősség mint szempont szinte teljes hiánya az igénybevétel feltételeiben rendkívül rombolóan hatnak az egészség értékként való felfogásában. Ehhez hozzáadódik a megfelelő egészségnevelés hiánya, így sokan kivárják, amíg önsorsrontó életmódjuk következtében az állami rendszerre rászorulnak, hogy aztán a közösségre hárítsák a gyógyítás költségeinek fedezetét.
Kapcsolódó idézetek
-
Egy súlyos betegség, egy családtag halála, a munkahely elvesztése, egy baleset, vagy éppen az eltérés az úgynevezett társadalmi normáktól, netán az ember saját egyetlen hibás döntése máris az életpálya szélére sodorhat. (...) Pénzkereset, személyes kapcsolatok, társadalmi szolidaritás, állami segítség dominószerûen omlik össze ilyenkor gyors egymásutánban.
Lakner Zoltán
-
Nem találunk egyértelmû összefüggést az egészségre költött pénz és a várható élettartam között. A legtöbb egészségügyi költség ugyanis gyógyításra megy, ami a már kialakult bajt próbálja kezelni.
Julian Sheather
-
Látva, hogy az állam sokszor milyen mértékben képtelen megfelelően gondoskodni az egyre nagyobb számú idős emberről, közvetlen környezetünkben igenis nekünk magunknak kell több odafigyelést és energiát szentelnünk az életük jobbá tételének. Ez nem mindig anyagi dolgokban nyilvánul meg, hanem sokkal inkább figyelemben, időben, törődésben. A legtöbb idős ember ugyanis magányos is. A magány pedig az egyik legnagyobb egészségügyi kockázat. Heti néhány telefon vagy egy hosszabb beszélgetés, esetleg egy félórás bevezetés az internet világába rengeteget jelenthet ezeknek az embereknek - akik nélkül mi sem lennénk.
Dorosz Dávid
-
Egy olyan, mindenkire kiterjedő rendszer, amelynek alapja a nagylelkûség, támaszai pedig a különböző jóléti támogatások, kétségtelenül vonzó lehet egyesek számára, de erkölcsi kockázatot jelent a társadalom egészére nézve. Ahogy a jóléti programokon keresztül kapott juttatások egyre bőkezûbbé válnak, úgy ösztönöznek egyre több polgárt arra, hogy a korábban hagyományosan erős munkamoráljukat feladva inkább az államra hagyatkozzanak. Vagy csaljanak.
-
Az egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem egyben a külső és belső környezettel kialakult testi, lelki egyensúly, ami ugyanakkor az ember testi-szellemi és társadalmi jólétét jelenti. Ennek az állapotnak a fenntartása csak aktív egészségtudatos magatartással lehetséges, amiért a romló környezeti feltételek miatt egyre többet kell tenni.
Tompa Anna
-
Sok ember elvárja testétől, hogy az mûködjön, korlátlanul terhelhető legyen és öngyógyító ereje ne apadjon ki. Aki ezzel az öncsalással áltatja magát, veszélyesen él. Testünknek ugyanis ápolásra, gondozásra, elegendő edzésre és nyugodt pihenésre van szüksége. Nem ûzhetünk rablógazdálkodást az egészségünkkel.
-
Ha egy társadalomban az orvostudomány fejlettsége nyomán az emberek páciensekké válnak, akár mert még nem születtek meg, akár mert újszülöttek, változókorban vagy más kockázatosnak tekintett korban járnak, akkor a népesség elveszíti önállóságának egy részét gyógyítói javára.
Ivan Illich
-
Sok páciens még mindig inkább választja a rosszabb minőségû és rövidebb életet, mint hogy saját maga felelősséget vállalna az egészségéért.
Iller Barbara
-
Általában az egészséget és az időt nem értékeljük, amikor van, aztán amikor nincsen, akkor próbáljuk visszavásárolni. Csakhogy ez olyan, mint a zaci vagy a hitelkártya, hogy amikor beadod az egészségedet, akkor mindig sokkal drágább visszavenni.
-
Néha az ember túl későn veszi észre, hogy valami ártalmas az egészségére. (...) Egy észre nem vett betegség, a szórakozottság, egy kényszerképzet vagy egy nem nekünk való ember.