A közösség szabálykövetése bizony függ az általános moráltól. Az pedig többek között az elit példaadásától.

Kapcsolódó idézetek

1. Az elit - nem kitüntetett szerepéből, hanem kiemelkedő társadalmi pozíciójából fakadóan - minden korszakban mintaadó szereppel bír a társadalomban.
2. Nem elég (...) jobban élnünk, de törekednünk kell arra, hogy jobb emberekké is váljunk. A demokrácia alapja a morál. Borbély Szilárd
3. A helyes magatartás nagyobbrészt az észlelés és utánzás eredménye, az önuralkodás szokása. A legnagyobb nevelés sem képes egyedül, a társadalom segélye nélkül valakinek helyes, jó magatartást adni.
4. Az, ami az egyik társadalomban bûn, a másikban erkölcsi parancs lehet. Frank Herbert
5. A társadalom elsősorban a külleme, viselkedése, társalgási készségei alapján ítél meg valakit.
6. Az emberi viselkedést főleg a kultúra uralja, így a társadalmak közötti különbségek talán mind kulturális eredetûek. Edward O. Wilson
7. Az extrém sportokban komoly eredményt elért sportoló elismerése (...) egy példa állítása a társadalom elé. És mivel egy társadalom nagyrészt befolyásolható emberekből áll, nem mindegy, hogy milyen példát állítunk eléjük.
8. A jó ember követi a szabályokat. A jelentős ember saját magát követi.
9. Ha egy társadalomban, mint történetesen a mienkben, minden felfordult, és csak lassan alakulnak ki a mindenki által elfogadott és a rangsor közel azonos helyére sorolt erkölcsi szabályok, igencsak fontos lenne, hogy a jogalkotók megfelelően átlátható és következményeiktől nem elválasztható szabályokat készítsenek, mert másként egy rossz irányú társadalmi tanulási folyamat indul be. Az emberek azt tanulják meg, hogy az adott szabálynak nagyon alacsony a rangja, és eszerint fogják kezelni. A stabil társadalmakban sokszor a rossz szabályokat is betartják, mert már kialakult az erkölcsnek, az általános társadalmi szabálykövetésnek azon módja, amely magát a szabálykövetést már önmagában is magas szintre helyezi az értékrendben. Csányi Vilmos
10. Az erkölcsi szabályok éppúgy kötelezik a közönséges halandót, mint díszes palástjában az ural­kodót. Michel de Montaigne