Gondolj csak egy járni tanuló kisgyerekre: több százszor esik el, és üti meg magát! De az a gyerek egyszer sem áll meg, és nem gondolja: "Á, a járás nem nekem való. Nem értek hozzá." A kudarc kerülését valamivel később tanuljuk meg.

Kapcsolódó idézetek

1. A kisgyerek számára a kudarc még természetes része az életnek: elesik és újra feláll, gyakorol, amíg meg nem tanul átfordulni, kúszni, mászni, járni. Számára ez nem kudarc, hanem a tanulás természetes része, gyakorlás. Az azonban, hogy később hogyan viseli, ha valami nem sikerül, hogy kudarcként éli-e meg, azon múlik, tőlünk mit lát. Dühöngünk, ha valami nem megy? Káromkodunk? Egy halk cifra odamondás után magunkba fojtjuk? Rámondjuk, hogy "mert nekem soha nem sikerül semmi"? Fogat összeszorítva erőltetjük? Elvárjuk, hogy elsőre menjen? Lebeszéljük-e egy-egy ötletéről, mert "úgyse menne"? Mi, szülők, merünk-e kísérletezni az élet dolgaiban? A konyhában? A munkában? A kapcsolatainkban? Merünk-e elesésből újra felállni? Merünk-e tanulni? Hagyjuk-e, hogy a gyermekünk így tegyen? Vida Ágnes
2. Nem számít, milyen jól tanulsz meg járni, előbb-utóbb biztosan megbotlasz. Néha időben megkapaszkodsz, máskor pedig elesel. Néha még meg is sérülhetsz. Tény, hogy attól a naptól kezdve, hogy megtetted az első lépést, sok százszor elestél - és mégsem adtad fel soha, egyetlen pillanatban sem a járást! Mindig összeszedted magad, tanultál a kellemetlen élményből és mentél tovább. Russ Harris
3. Alapszinten minden tudás a bukásból ered. Gondolj egy kisgyerekre, aki járni tanul. Először kúszni kezd, aztán sok kudarc árán mesteri szintre emel egy olyan képességet, amelyet felnőttként természetesnek veszünk. Ahogy a gyerek növekszik, minden új teljesítményt - a labda elkapásától kezdve a számolásig - ugyanúgy tanul meg: addig kísérletezik, amíg sikeressé nem válik. Nem várhatjuk el egy gyerektől, hogy mindent elsőre tökéletesen csináljon, ahogyan az összetett feladatokat vállaló felnőttektől sem, hogy elsőre sikeresek legyenek. Tina Seelig
4. Ezt egész élete folyamán tanulja az ember. Megtanulni lemondani, megtanulni a kudarcot. Haragszom is a divatos pedagógiákra, hogy a gyermeknek sikerélmény kell, és meg kell védeni érzékeny lelkét a kudarctól. Nem. Tudja csak meg, hogy mi a jeles és mi az elégtelen, és tudja meg, hogy most jót tett vagy rosszat. Így nem edződik meg.
5. Nem szabad feladni, ha kudarcok jönnek. A kudarc kell, általa sok minden kiderül. Egyrészt megerősít, és arra ösztönöz, hogy még jobban nekiveselkedjen, fejlődjön, tanuljon, újra felálljon az ember, valamint megtanít a dolgokat átértékelni. Nekem is sokszor kellett felállnom, persze nem mondom, hogy nem lett volna jobb, ha mindig sikerek érnek, de biztos alázatosabban, árnyaltabban látom az életet általuk, és azt is látom, hogy sok út létezik, ami a cél felé visz.
6. A kudarc a tanulási folyamat természetes része. Ha nem buksz el néha, akkor valószínûleg nem kockáztatsz eleget. Tina Seelig
7. A győzelmekből keveset tanulhatunk. Amikor viszont rosszul sülnek el a dolgok, amikor nehéz helyzetekbe kerülünk, és nehezen jutunk ki belőlük, amikor százszor próbálunk felállni, és százszor esünk vissza, és csak a százegyedik alkalommal találjuk meg a megoldást, akkor sok jó dolgot nyerünk, érettebbé válunk, és jobban megismerjük önmagunkat. Kilian Jornet
8. Gondoljunk csak arra, hogyan szalad egy egészen kicsi gyermek. Jó eséllyel elesik, és az ember nem kiabálhatja elég gyakran és elég hangosan azt, hogy "Állj!", ha nem akar mindjárt az egész gyermekkor útjába állni. Nem szeretnénk, hogy megüsse magát, de azt igenis szeretnénk, hogy hajlandó legyen kockázatot vállalni. Az ember azt kívánja, bár ő maga is ilyen bátor lenne.
9. Túl hamar ítélünk bizonyos dolgokat kudarcnak, pedig azok csak tapasztalatok, a tanulási folyamat részei. Ha tudjuk, hogy mi nem mûködik, azzal egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz, ami mûködik.
10. A kudarc és a visszautasítás nélkülözhetetlen lépések a sikerhez vezető úton. A hibáinkból tanulunk, és egyre közelebb jutunk a céljainkhoz. (...) A sikeres emberek számára nem létezik kudarc, csak tapasztalatszerzés. Adam J. Jackson