A legkeményebb megpróbáltatás számunkra az a gondolat, hogy elszomorítunk másokat. A saját nehézségeinkkel elbánunk, de az az érzés, hogy az életünk mások boldogtalanságának forrása, egyszerûen elviselhetetlen.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyûlölni felebarátunkat könnyû dolog, sőt, akár megkönnyebbülést is jelenthet számunkra. Önmagunkat gyûlölni azonban sokkal rosszabb, szinte elviselhetetlen szenvedés.
2. Könnyû gyászolni az olyan életeket, amelyeket nem élünk. Könnyû arra vágyni, bárcsak más képességeinket fejlesztettük volna, bárcsak más ajánlatokra bólintottunk volna rá. Könnyû arra vágyni, bárcsak keményebben dolgoztunk volna, bárcsak jobban szerettünk volna, bárcsak jobban bántunk volna a pénzzel, bárcsak népszerûbbek lettünk volna, bárcsak maradtunk volna az együttesben, bárcsak Ausztráliába költöztünk volna, bárcsak igent mondtunk volna egy kávémeghívásra vagy többet jógáztunk volna. Könnyû sajnálni az elszalasztott barátságokat, munkalehetőségeket, házassági ajánlatokat és meg nem született gyermekeket. Könnyû mások szemüvegén át nézni magunkat, és arra vágyni, bárcsak számtalan, általuk elvárt kaleidoszkopikus verziónk mindegyike lehetnénk. Könnyû bánkódni, és folyamatosan bánkódni a végtelenségig, míg aztán elfogy az időnk. Ám a valódi baj nem a nem élt életeken való bánkódás. Hanem a bánkódás maga. A bánkódásba sorvadunk-hervadunk bele, emiatt érezzük úgy, hogy mások és önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk. Matt Haig
3. Egy bánatba süllyedt ember mindenki számára teher, még azokéra is, akik korábban szerették. A magunk bánatánál csak mások bánatát nehezebb elviselnünk. Lőrincz L. László
4. Nincs annál gyötrelmesebb érzés, mint amikor az ember mondana valamit, valami fontosat, de nem tudja, hogyan öntse szavakba. Ha átélt valamit, de nem képes kiadni magából, és ez belülről mardossa. Alexandra Bracken
5. Könnyû a sok szívbéli nyomorúságról olvasni és azt képzelni, hogy az ember mindezt hősiesen elviseli, de ha magunknak kell átélni, az már nem olyan kellemes. Lucy Maud Montgomery
6. Személyesen és közösségként is mindannyiunkat nyugtalanít, hogy mit gondolnak rólunk mások, idegenek, mindazok, akiket ismerünk. Ez a nyugtalanság fájdalommá nőhet, elhomályosíthatja a valósággal való kapcsolatunkat, és ha magánál a valóságnál is fontosabb lesz, problematikussá válik. Orhan Pamuk
7. Most még fenékig üríthetem a boldogság poharát, egyúttal azt is tudom, hogy nincs öröm üröm nélkül, s egy nap én is megízlelem majd a keserûséget. Csak azt remélem, bátran és emelt fővel viselem majd el, és nem a saját hibámból következik be. (...) Bánatból erőt és vigaszt meríthetünk, míg azokat, amelyeket magunk okozunk, amelyek gonoszságunkból vagy ostobaságunkból fakadtak, a legnehezebb elviselni. Lucy Maud Montgomery
8. Mennyivel egyszerûbb a saját szorongásainkat elfogadni, ha tudjuk, hogy más sem boldog! Fredrik Backman
9. Erkölcsi erőnket talán a mások sikerének látása teszi a legnehezebb próbára. A fény bántja a szemünket. Archibald Joseph Cronin
10. Mindig magunkba kell nézni, hogy miért tud egy másik ember ennyire megbántani minket, mi az, ami ekkora fájdalmat tud okozni. Ez mind rajtunk múlik. Senki nem fog boldoggá tenni minket, ha mi nem tudjuk boldoggá tenni magunkat.