A legtöbb gitáros azért kezd el játszani, hogy jól nézzen ki, és hogy keménynek tûnjön. Ebben eltérek tőlük, mivel én azért kezdtem gitározni, mert olyan hangszeren akartam játszani, ami rock n` roll központú, de nem igazán tudtam különbséget tenni szólógitár és basszusgitár között. Lényegében azért választottam ezt, mert több húrja volt.

Kapcsolódó idézetek

1. Életemben először érezhettem magam valódi gitárosnak. De nem volt szükségem arra, hogy ezt bárkinek elmondjam, vagy bebizonyítsam. Először is: egyedül voltam. A többiek eltûntek, olyannyira, hogy még a többi fogalma is értelmét vesztette. Csak én voltam, meg a gitár.
2. Ha valaki zenész akar lenni, akkor valamit szeretne mondani a zenével, amit játszik. Azért gyakorol a hangszerén akár évtizedeken keresztül, hogy ezt a sokszor szavakkal kifejezhetetlen jelentéstartalmat, amit át szeretne adni, minél jobban tudja artikulálni. Emiatt fontos a technikai felkészültség. Nem feltétlenül azért, hogy elkápráztassuk a hallgatóságot.
3. Tudtam, hogy ha elkezdem jobban megérteni a zenét, akkor lesz bennem egy bizonyítási vágy annak érdekében, hogy bebizonyítsam, jó zenész vagyok. És én soha nem akartam bebizonyítani, hogy jó zenész vagyok. Én azt akartam bebizonyítani, hogy tudok hatni. És emiatt szándékosan soha nem akartam igazán megtanulni zenélni.
4. Két rossz dolog van: az egyik, hogy a zenész azt mondja, hogy "nekem még nem megy, félek". Ez nem jó! Ahogy az sem, ha "nagyon meg akarom mutatni". Arra kell gondolni, hogy most ezt tudom, és ezt fogom játszani. Annak kell kijönni, ami van. És az jó lesz.
5. A basszusgitár egy olyan hangszer, amit az ember rögtön nem hall ki a zenéből, de ha egyszer feltûnik neki, onnantól kezdve nem felejti el a füle.
6. Annál, hogy mit játszom, sokkal fontosabb az, hogy mit hallok a többiekből, és hogyan tudom magamat mindehhez hozzátenni. Önző dolog úgy zenélni, hogy az ember játszik, amit tud, és másoktól kizárólag csak elvár valamit.
7. Amikor egy új életet kezdesz építeni valakivel, az válik múzsáddá. Ez lesz minden harc (...), minden kedves és zavaró dolog, ami az adott személyhez köt. Emlékszem nekem már 17-18 évesen is volt egyféle rockzenész-attitûdöm, valószínûleg most gyûlölném, ha akkori önmagamat visszahallgatnám... De akkor az volt nekünk a rock and roll. Miután felnő az ember, családot alapít, közös életutat épít valakivel, minden megváltozik. Ez most az én rock and roll-om!
8. Ez a gitár olyan, mint a lelkünk. (...) Lehangoltan nem szól. Fájdalmasan zörög. Ahhoz, hogy fölzendüljön rajta a dal, fel kell hangolnom! Ez a titok! Lehangolt lélekkel nem hallunk, nem látunk, nem szól a muzsikánk. (...) Hangoltság nélkül nincs szépség, nincs zene. Öröm sincs! Müller Péter
9. Gitár, ha pengetlek, mért fájsz? Cipő, ha sétálunk, mért sírsz? S ha begombollak, te szép ing, mért kapkodok levegőért? Utassy József
10. A gitár hangja azért torz, mert a világ is torz és ezt ki kell fejeznünk valahogy. Így pulzál a nagyvárosi lét, és nekünk azt kell visszaadni. Mohai Tamás