A gitár hangja azért torz, mert a világ is torz és ezt ki kell fejeznünk valahogy. Így pulzál a nagyvárosi lét, és nekünk azt kell visszaadni.

Kapcsolódó idézetek

1. Ez a gitár olyan, mint a lelkünk. (...) Lehangoltan nem szól. Fájdalmasan zörög. Ahhoz, hogy fölzendüljön rajta a dal, fel kell hangolnom! Ez a titok! Lehangolt lélekkel nem hallunk, nem látunk, nem szól a muzsikánk. (...) Hangoltság nélkül nincs szépség, nincs zene. Öröm sincs! Müller Péter
2. Minden kapcsolat nehéz. Éppen úgy, mint a zenében, két hang néha harmonikus, néha meg kakofonikus. Gayle Forman
3. Piszkos épületek, névtelen emberek tömege, soha nem szûnő zaj, zsúfolásig teli vonatok, szürke ég, a teret uraló hirdetések, vágyak és lemondások és ingerültség és izgalom. Végtelenül sok választás, végtelenül sok lehetőség. Csakhogy miközben végtelenül sok, egyben nulla. Mindent a kezünkbe fogunk, és közben a nagy nullát markoljuk. Ilyen egy nagyváros. Murakami Haruki
4. A zene (...) szinte kínálja magát arra, hogy egy idegen világbeli emberi lét szimbólumát lássuk benne. A csend nemlétéből emelkedik föl, és - miután belerajzolta fénylő íveit és arabeszkjeit az univerzum sötétségébe - visszamerül újra a nemlétbe, a csendbe. Rezignáltan vagy kétségbeesve, egy sóhajjal, hangosan ujjongva vagy keserûen protestálva. Hankiss Elemér
5. Az élet elég szomorú önmagában is, a zenének fel kell ráznia az embert. Jeanne Mackin
6. Sajnos, a világunk a torzításokról szól. Félünk felvállalni a valóságot, elhisszük, hogy ami természetes, az kevés. Mekkora tévedés! Mégis ennek megfelelően élünk.
7. Az életem lemeze fordul. (...) Van, ahol reccsen és zörög, van, ahol ugrik, túlpörög, megcsuklik a hang egy karcolásban, s remeg az ív, kihagy a szó, kihagy a szív. Adamis Anna
8. Hozzászoktunk, hogy mindenütt zenével bombázzák a dobhártyánkat. Otthon, az üzletekben és még a mobilunkból is állandóan zene szólt. A zene láthatatlan, akár a levegő, mindenütt jelen van és tolakodó. Szergej Geraszimov
9. A világ körhintához hasonlít, jönnek-mennek, váltakoznak a hangulatok, ütik egymást, és hiába ellentmondásosak, gyakran egyszerre csendülnek föl. Milan Kundera
10. A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van. Nagyot kell kiáltani, másképp oda sem figyelnek. Két szóból többet értenek, mint húszból; viszont százszor kell ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa. Egyszerre csak egy dolgot lehet kifejezni, s mindent túlozni kell, ferdíteni, megjátszani: elnyomorítani a teljes igazságot és az ember ép, egész lelkét: a valóságot. Van, aki a szerénységből ért, van, aki a szemtelenségből. Ottlik Géza