A legtöbb írónak teleszkóp-szeme van, s még a ködfoltokba kukucskál témáért, nem veszi észre, ami csak egy karkinyújtásra van előtte. Ez is igazi tragikum, az író tragikuma.

Kapcsolódó idézetek

1. Írónak talán csak akkor látszunk igazán, amikor - ó, borzalom - ülünk kinagyított fényképünk alatt tollal a kezünkben, ahogy éppen dedikálunk. Amikor az író hétköznapi helyzetekben is annak akar látszani, az visszataszító. Borzalmasak tudnak lenni az írói portrék, tenyérbe foglalt töprengő arccal, koncentráló tekintettel, könyvtárfallal a háttérben. Miközben ez a hivatás, mint az alkotómûvészetek legtöbbje, inkább rejtőzéssel, de sok lazasággal, bohémséggel jár. Bodor Ádám
2. A valódi tragikum nem az igazság és az igazságtalanság, hanem az igazság és igazság közötti összeütközésben van. Ezt azonban nehéz elfogadni bárkinek is, aki csak egyetlen abszolút igazságot ismer, a magáét. Az ilyen ember sorsa a rettegés. A tévedéstől és a beismeréstől. Georg Wilhelm Friedrich Hegel
3. Az író valahogy nem is az erényeivel igazán író, hanem inkább azzal, ami hibás, selejtes, tökéletlen benne -, ez a hiba igazán ő. Márai Sándor
4. Az író, kedves olvasóm, bizonyos elfogódottságot érez, amikor történetének legfontosabb mozzanatához közeledik. Igyekszik elhalasztani, sokáig másról beszél és közben reménykedik, hogy valami csoda fog történni, valaki más megírja helyette. Az író sem szereti a felelősséget és a Nagy Jelenet előtt csaknem összeroppan. De azután mégsem halaszthatja tovább. Nagy lélegzetet vesz és igyekszik minél hamarabb túlesni rajta. Szerb Antal
5. Az "író" nem foglalkozás, inkább létállapot. Az író akkor is dolgozik, sőt akkor dolgozik igazán, amikor látszólag civil. Mindig író, mindig figyel (egy speciális szögből néz), és várja - akár egy éhes kutya a csontot - , hogy az élet dobjon neki egy sztorit, egy szót, egy mondatot, vagy éppen csak egy mozdulatot, amit majd leírhat. Cserna-Szabó András
6. Minden írónak van maga világa, maga atmoszférája, amelyben él, és amelyből ír, van maga publikuma, amelynek ír. Az a sok kicsiny tekintet, az a számlálhatatlan környülállás teszi az írót nagyobb részént kedvessé - és hasznossá. Kármán József
7. Az irodalom szinte mikroszkópiumon nézeti lelkünkkel, milyen is igazán az emberi élet a maga kis hangulati fodrozódásaival és sóvárgó lüktetésével, szeretetével és gyûlöletével, az emberek közötti lelki távolság szûkítésével és tágításával, vonzódásával és taszításával, kis örömeivel s nagy bánataival, összhangjával és ellentéteivel. De az irodalom a lélek kezébe makroszkópiumot is ad, amelyen át a világot s az életet nagy kategóriák szögéből láttatja és érezteti: mi az emberi lét értelme, mik ennek a létnek erői és értékei, mik az emberi típusok és társadalmi rétegek döntő jegyei, mi az egyesek és az emberi társadalom történeti sorsa? Megérteti és megérezteti az élet feszültségét és ritmusát, az ember nagyságát és kicsinységét, büszke hatalmát és szánalmas korlátait. Kornis Gyula
8. A magukat tévesen íróknak tartó szerzőket arról is könnyû felismerni, hogy minden korban szerettek/szeretnek pályatársaiknak képzelt valódi írók halálának fekete fényében fürdőzni.
9. Gyakran tekintünk egy könyvre úgy, mint szerzője magányos munkájának gyümölcsére. Ez azonban mélyen félrevezető. Szinte minden író láthatatlan háttérfeltételek egész hálózatára támaszkodik: anyagi biztonságra és könyvtárakra, szerkesztői iránymutatásra és kutatói segítségre, kollégák kritikájára és inspirációjára, barátok bátorítására, valamint családtagok és közeli hozzátartozók támogató jelenlétére. Ezek alkotják a szerzőség "rejtett mûhelyeit". Többnyire a háttérbe szorulnak, miközben a szerző áll a reflektorfényben, pedig nélkülük a könyv meg sem születhetne.
10. Nincs nagy tehetségem ahhoz, hogy kitaláljam, mi jár mások fejében, de azt tudom, hogy egy ember tekintetének mélyén meg lehet látni az igazi tragédiát. Ha az ember elég kitartóan néz valakit, szinte mindig ki lehet találni, mi mindenen ment keresztül.