A legtöbbször sikerül fenntartanunk azt az illúziót, hogy koherens, összeszedett személyként viselkedünk, ám a mindennapi életben is előfordulnak olyan szituációk, amelyekben megmutatkoznak agyunk egymással konfliktusban álló erői. Veszély esetén több kulcsfontosságú agyi terület interakcióiban dől el, hogy hogyan viselkedünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A tudatunkban több egymással versengő rendszer létezik. Versengenek egymással a pozitív és negatív gondolatok, a pozitív és negatív énképek és érzelmek, és a közelítésre vagy távolságtartásra ösztönző késztetések. A pozitív és negatív rendszerek az agy különböző területein szabályozódnak, és az életünk során egymástól eltérően fejlődnek tovább. Ha hagyjuk, hogy a negatív énkép és a pesszimista gondolatok határozzák meg az életünket, akkor folyamatosan azokat az agyterületeket erősítjük, amelyek ezeket a rendszereket aktiválják. Ezzel szemben ha a pozitív gondolatokra, a kedvességre, a megbecsülésre, és a magunk és mások iránti együttérzésre koncentrálunk, akkor az ezeknek megfelelő agyterületek fognak fejlődni.
2. Néha az emberek viselkedésükkel boldogtalanságba vagy veszélybe sodorják magukat. Konfliktust keltenek, amikor nincs rá szükség. Akkor is benne maradnak egy bántalmazó kapcsolatban, ha lenne lehetőségük kilépni belőle. Látszólag ok nélkül feladják a saját céljaikat. Az irracionálisnak tûnő viselkedés érthetővé válhat, ha kiderül, mi célt szolgál. Néha azért veszekszünk valakivel, mert a heves érzelmek miatt kevésbé érezzük magunkat magányosnak. Ha gyûlölnek minket, az is jobb, mintha nem vennének rólunk tudomást. Néha jobb együtt lenni bárkivel, mint egyedül lenni. Néha könnyebb feladni valamit, mint kudarcot vallani. Néha jobb a betegség miatt kudarcot vallani, mint egyszerûen csak kudarcot vallani. Tudatalattink énünk védelmében kialakított pótcselekvései értelmetlennek tûnnek, ha nem tudjuk, miért alakultak ki.
3. Az agyunk úgy épül fel, hogy ugyanúgy viselkedjünk, mint a többiek, ennek minden veszélyével és kockázatával együtt. Extrém helyzetekben ez szuperorganizmusok kialakulásához vezet. Dick Swaab
4. Sok ember szerint az agyunk irányítja a cselekedeteinket. Gyakran a szívünk is akcióba lép. A legkülönbözőbb dolgokra vesz rá minket, de új kalandokba is belesodorhat. Mert ha megnyitjuk a szívünket, megismerjük, hogy milyen a szerelem világa, és kellemesen megijednek az életünkben már jelenlévő emberek. De sajnos a szív érzékeny kis mûszer, és ha összetörik, körülöttünk minden összetörik.
5. Mindennapi életünkben vigyázunk arra, nehogy gyöngének és bizonytalannak mutatkozzunk. Bizonyítani akarjuk határozottságunkat és erőnket. Õrizkedünk sebezhető vonásaink felmutatásától, és igyekszünk egyenrangú félként részt venni a kapcsolatban. Az erőt demonstráló jelzéseket ugyanakkor békítő, csillapító megnyilvánulások egyensúlyozzák, amelyek barátságos szándékunkat közlik. Pontosan e kettős szerveződés teszi lehetővé a társas kapcsolat megteremtését és fenntartását. Bereczkei Tamás
6. Nem tudunk arra figyelni, hogy mit kellene legközelebb másképp és jobban tennünk, ha közben félelem van bennünk. Amikor az ember fél, akkor a félelemre fókuszál, és nem arra, hogy miben kellene fejlődnie. Harcolni vagy menekülni akar, vagy éppenséggel lefagy. A vezetők tehát jól teszik, ha a biztonságérzet megteremtésével, valamint az agyat kikapcsoló negatív félelmek kizárásával lehetőséget teremtenek arra, hogy a beosztottaik megfigyeljék, amit tesznek, és szükség esetén változtassanak a szokásaikon.
7. Az ember úgy is élheti az életét, hogy folyamatosan elszalasztja a pillanatokat. A saját kis buborékunkban elvágjuk magunkat azoktól az apró szépségektől és örömöktől, amelyekért érdemes élni. Ha nem figyelünk oda, akkor a testünk és az elménk egymásnak ugrik. Ördögi körbe hajszolja egymást: a negatív gondolatok a szervezetben stresszreakciót váltanak ki, a stressztől pedig az agyunk hiperérzékeny lesz a veszélyre, ami fokozza a stresszt, ettől még negatívabban gondolkozunk, és így tovább.
8. A dolgok mind összefüggenek egymással az agyban, és amikor az egyik agyrendszerrel babrálunk, akkor a másikkal is babrálunk. Helen Fisher
9. Agyunk nem légüres térben van a koponyánkban, hanem tápanyagokat és növekedési faktorokat tartalmazó oldatban "úszkál". Ez az oldat rendkívül kényes, és nagyban meghatározza agymûködésünket. Ideális esetben vérnyomásunk, vércukor- és vérzsírszintünk kiegyensúlyozott, szervezetünkben nem túl nagy az oxigéneredetû szabad gyökök koncentrációja, és testünk gyulladásszintje sem túl magas. Ma már tudjuk, hogy mozgással ezek mindegyike pozitív irányba mozdítható, így aki rendszeresen edz, annak agya "szebb világban él". Anders Hansen
10. Úgy viselkedünk, amilyennek látjuk magunkat. Szó szerint nem viselkedhetünk másként, hiába az akaraterő és bármilyen erőfeszítés. A magát butának gondoló tanulótól egészen a magát szerethetetlennek tartó nőig, folyton olyan körülményeket teremtünk, amelyek megerősítik az önmagunkról alkotott elképzeléseinket, és bizonyítékot is találunk rá, hogy alátámasszuk az elképzeléseink igaz voltát. A berögződéseink képezik az alapot, amelyre a személyiségünk, a viselkedésünk és a körülményeink épülnek.