A levegő, ami megtölti a tüdődet, azt az oxigént tartalmazza, ami fotoszintézis útján készült. Amikor levegőt veszel, az erdők leheletét lélegzed be. Ez az oxigén, ami átjárja a testedet, és a véreddel eljut minden egyes sejtedhez, a napfény és a levelek érintéséből születik. Amikor pedig kifújod a levegőt, szén-dioxidot adsz vissza a világnak, ami táplálja a fákat. Minden lélegzetvétellel téged éltet a világ, és minden kifújással te élteted a világot.

Kapcsolódó idézetek

1. A Lélek és a lélegzet elválaszthatatlanul egy. Az ember azt hiszi, a tüdeje lélegzik. Mozog a tüdeje, ki-be pumpálja a levegőt, s ettől lélegzik. Tévedés. Az emberben a Lélek lélegzik, s ettől mozog a tüdeje. Abban a pillanatban, amikor a Lélek elhagyja a testet, a tüdő sem mozog többé. Müller Péter
2. A lélek levegője a szeretet. Nem látjuk, mégis érezzük. Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is. Annak köszönhetjük, aki szeret. Csitáry-Hock Tamás
3. Hallod (...)? Ahogy a szíved az élet ritmusára lüktet? Ahogy a tüdőd szabályos időnként megtelik levegővel. Még ha csendben is maradsz, még ha ki is zársz minden zajt, a testedben akkor is zeng az élet hangzavara.
4. Néha elképzeljük, hogy elveszítünk valakit, és arra gondolunk, hogy biztosan nem élnénk túl. Amikor pedig megtörténik, a nap újra felkel, a tüdőnkbe pedig áramlik a levegő. Élünk.
5. A test legmélyén lakozik a lélek. Emberi szem sosem látta, mégis mindenki tudja, hogy létezik. Lélek nélkül soha egyetlen ember sem született a világra. Mert amint megszületünk, a lélek testünkbe költözik, és nem hagy el sosem minket, amíg csak élünk. Ott van bennünk, mint a levegő, amit beszívunk, születésünk percétől halálunk pillanatáig.
6. Vigyázz minden lélegzetre, mert az hordozza az életed melegét és nedvességét. Frank Herbert
7. Minden élőlénynek adnia kell és kapnia. Levegőt, vizet, tápanyagot, amit akarsz. Mindennek kapcsolatban kell lennie a környezetével. Ez az élet definíciója.
8. A lélegzés kegye kettős: a friss lég tüdőnkbe jut, s kileheljük ismét. Amaz nyomaszt, frissít emez; az élet ily csudamód vegyes. Áldd hát Isten nevét, amint szorongat, s ha elenged, áldd megint. Johann Wolfgang von Goethe
9. A tüdő tisztítja a levegőt, a vese a vizet, a szív pumpálja a vért, mindennek helye van, és ez mennyire szép lehetne... de attól, hogy tudod a dolgod, még nem lesz okod. Attól, hogy van okod, még nem leszel okos. Hiszen ezt megérteni nem, csak belehalni lehet. Szendrői Csaba
10. A madárnak tolla van, az állatnak bundája, prémje; a mezőkön fû nő, s a fákon levelek, amelyek megújulnak minden esztendőben. Élő lelke van a Földnek, a talaj a húsa, csontjai a hegyi kőzetek összefüggő rétegei, porcogói a tufatömegek, vére - a vízerek; a szíve körüli vértó pedig a nagy Óceán. Azért lélegzünk, mert vérünk az ütőerekben felduzzad és tovafut, így van a földi tengereknek apálya s dagálya. A világ testét az egész Földet kitöltő tûz melengeti belülről, a mélyből, kiárad az élő lélek parazsa a gyógyító forrásokból és tûzhányókból, például Szicília szigetén az Etna hegyéből. Leonardo da Vinci