Ugrás a tartalomra
A mûvészet mindig a szépséget szolgálja, a szépség pedig a formával bánni tudás öröme, a forma organikus kulcsa a létezésnek, minden élőlénynek birtokolnia kell a formát, hogy élhessen, és így a mûvészet, a tragikus is, az életörömről beszél.
Kapcsolódó idézetek
-
A mûvészet szükségképpen az életet tükrözi, mintegy megtisztítja a lényeget az esetlegességektől, és a végén életszerûbb lesz, mint maga az élet.
-
A mûvészet természeténél fogva valami olyat próbál megragadni, ami megragadhatatlan. Az ember minden mûalkotással eszközt teremt, hogy kifejezzen valamit, egyetlen dolgot, amiről a mûvészet eredetileg szól.
Veres Attila
-
A mûvészet úgy tud gyógyítani, hogy az életet a léttel - amitől elszakadt - újra összeköti. Erre csak a mûvészet képes, mert a mûvészet - akár alkotó az ember, akár befogadó - őrzi az ember nyitottságát.
-
Teljesen nyilvánvaló, hogy minden mûvészetnek az a célja - hacsak nem "fogyasztásra", eladásra szánják, mint egy árucikket -, hogy a mûvész megmagyarázza önmagának és környezetének, miért él az ember, mi létének értelme.
Andrej Tarkovszkij
-
A mûvészet a tiszta forma, (...) és semmi köze a külső hasonlósághoz. A forma a tûz a hamu mögött. A tárgyakon átfújó szélvihar. Az anyagot átalakító erő. Az élet és a halál ekvivalenciája.
Agneta Pleijel
-
Az emberi életet általában, például a barátaim, ismerőseim életét is bizonyos értelemben mûalkotásként próbálom szemlélni. (...) Az életforma maga is mûvészi eszköz és egyben megoldás, amivel az ember alakítja a maga világát. Persze ebbe minden beleértendő, a táplálékszerzéstől a táplálék-konzerválásig, azaz az életfenntartó technológiáktól a közösségi magatartás mechanizmusaiig, szóval az összes elképzelhető vonatkozás együttese. Ez az igazi mûremek.
Szentágothai János
-
A mûvészet adja meg az élet értelmét és szépségét; (...) vigaszt hoz a fáradt és megviselt embereknek, és tökéletesebb, nemesebb életre ösztönöz.
William Somerset Maugham
-
Vajon mi végre kaptuk a teremtőtől a mûvészetet? Azt hiszem, elsősorban azért, hogy meghatározó része legyen életünknek, hogy felfrissítse a szürke és piszkos hétköznapokat, hogy varázserejével talpra állítsa az eltiport embert az emberben. Ha nagyon banális akarnék lenni, azt mondanám: azért, hogy boldogságunk legyen a boldogtalanságban. Belátom, ostobaság ezekről beszélni a mai világban, hiszen korunk vezérlő eszméje a jólét, a haszonelvûség, s úri parfüm hozzá a pénz ringyó-szaga. De azt leszögezhetjük: a mûvészet mindig gyógyír, mindig humánus, ám néha néma kegyelet helyett ordító kegyetlenség. Mert sokszor csak az észveszejtő kitárulkozás segít elviselni a tragédiák fájdalmát.
Fazekas István
-
Minden nagy mûvészi alkotásban valami örök eszme, abszolút érték ölt objektív formát. A mûvész is igazságkereső, mint a filozófus, csakhogy a maga módján; ő is az örök lényeget látja és ragadja meg, csak a kifejezésmódja más.
Kornis Gyula
-
A mûvészet magával az emberrel együtt született meg, éppen ezért úgy kell tekintenünk rá, mint alapvető szükségletünkre. Számomra még ma is az a természetes, kerek és egész világ, ahol az emberek énekelnek, táncolnak, verset írnak, verset mondanak, rajzolnak, festenek, gyöngyöt fûznek, fát faragnak - és nem csak pénzt olvasnak.
Véghelyi Balázs