A magyar nők, de szerintem nem csak ők, tabuk között élnek, olyan elvárások mentén, amelyeknek valójában senki nem tud megfelelni. A közösségi média pedig csak növeli a frusztrációinkat, hiszen mindenki a legjobb pillanatait osztja meg a másikkal anyaként, de a befogadó azt érzi, hogy a posztolónak, szemben vele, minden pillanata ilyen.

Kapcsolódó idézetek

1. A közösségi oldalak azt az illúziót keltik, hogy sokakkal kapcsolatban állunk, fontosak vagyunk. (...) Elhitetik velünk, hogy mély érzelmi kapcsolatokat ápolhatunk a világhálón, miközben ezekből éppen legfőbb vágyunk, a minőségi kapcsolat, az intimitás hiányzik. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a leírtak valóban rólunk és nekünk szólnak-e. Netán csak a gép figyelmeztetésére küldtek nekünk szép, szülinapi szóvirágokat?
2. A társadalom merő képmutatásból nem tolerálja az anyai tökéletlenséget. Pedig tökéletes anyák nem léteznek. Jó anyák viszont igen, tele szeretettel, gondoskodással, jó és rossz döntésekkel, erényekkel és hibákkal. Jakupcsek Gabriella
3. Az anyaság számtalanszor kelti a nőkben azt az érzést, hogy kudarcot vallanak. És ha úgy döntesz, hogy kimaradsz a versenyből, a társadalom azt ítéli a legnagyobb kudarcnak.
4. A Facebook is akkora csapda (...) a nőknek, ez az egész őrület, hogy lemegyünk az edzőterembe, és kiposztoljuk, majd négyen beírják, hogy "de csinos vagy", és a nő abból gondolja, hogy ő tényleg milyen csinos. Hát, ez akkora képzavar az egész társadalomnak egyébként! Az egész Facebook meg az Instagram... komolyan, minden probléma ebből ered. Látod, hogy mások milyen jól néznek ki, követsz másokat, és rendesen fáj, hogy neked nem ilyen az életed. Szomorú vagy, hogy te nem tudsz edzeni, hanem a munkahelyeden kell ülni és dolgozni, de te követed, és nézed, mit csinál. Az ember a saját boldogtalanságának ágyaz meg azzal, hogy százakat követ a Facebookon, és azzal sanyargatja magát, hogy mindenkinek jó, csak neki rossz. Megpecsételed a sorsodat. Követsz másokat, majd azt mondod: "basszus, ő jobban néz ki, milyen ruhában van, nekem hogy néz ki a hajam, nem szeret a férjem, és milyen rossz nekem". Nem csinál ez az ember mást, mint álvalóságban élő embereket követ, és tönkreteszi saját magát. Ez szörnyû.
5. A média nyilván torzít. Inkább azt látjuk, hogy akik a médiát szerkesztik, milyen hangulatban vannak. Azokról, akik nem tartoznak ebbe a csoportba, fogalmunk sincs. Csányi Vilmos
6. Gondolj arra, ahogyan az emberek bemutatják az életüket a közösségi médiában! Mosolygó családok retusált képeit és mesés vakációk fotóit látjuk. A posztolt képeinken keresztül írjuk meg a történetünket arról, kik is vagyunk. Ez tart minket biztonságosan elkülönítve a kapcsolódás illúziója alatt. De mi van, ha a mélyebb kapcsolatainkra fókuszálunk azokkal, akik valóban látnak és hallanak minket - akikkel valóban érezzük a kapcsolódást? Francie Healey
7. Anyának lenni, noha kívülről ez nagyon másként látszik, a világ egyik legmagányosabb feladata. Telis-tele van az ember kérdésekkel és kételyekkel, amelyeket vagy megfogalmaz a környezetének, vagy nem. Ha úgy dönt, hogy utánanéz, akkor leöntik mindenféle információval, mint valami nyúlós masszával, hogy alig győz levegőt kapni alatta. A túlélés a tét, kinek van itt ideje mindig, minden egyes problémát átgondoltan és megfontoltan megoldani. Ráadásul, ha egy kész, rögtön ott van helyette három másik. És senkire, ismétlem, senkire nem számíthat úgy, ahogy saját magára. D. Tóth Kriszta
8. A szülőség megélése még mindig ki van sajátítva, még mindig a nőkhöz kapcsolja mindenki. Szerintem nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy az apukáknak milyen érzelmi feldolgozást igényel, ők hogyan élik meg az apaságot.
9. A szülői szeretet kibírhatatlan és feltétlen. (...) Egész életnyi elégtelenség és rossz lelkiismeret, de mindig csak a boldog fényképeket mutogatjuk, a köztük levő üresjáratokat nem. Ott gyûlik össze minden, ami fáj. Fredrik Backman
10. Mi, szülők, sokat hibázunk, miközben neveljük a gyerekünket, de csak azért, mert mindent megteszünk, hogy boldoggá tegyük őket. Megpróbáljuk magunk mellett tartani őket, habár tudjuk, hogy képtelenség.