A mai csecsemők sokkal nyugtalanabbak, több velük a gond, mint nagyanyáink korában. Ennek legfőbb oka a rohanó életforma, amiben élünk, és amit próbálunk a csecsemőre is ráerőltetni. A problémák gyakran már a baba megszületése előtt jelentkeznek: a terhesség előrehaladtával egyre több pihenésre, lassuló életmódra lenne szükség, ezt azonban a várandósok többsége nem tartja be.

Kapcsolódó idézetek

1. Pusztán az a tény is gyakran stresszel egy nőt, hogy várandós. Nem csak érzelmileg kell alkalmazkodnia az anyává válás gondolatához, beleértve a kisbaba gondozásával járó kihívásokat, hanem a hormonális változások következtében fellépő rosszullétekkel, hangulatingadozásokkal és a fáradtságra való hajlammal is meg kell birkóznia. Sok pihenésre és érzelmi támogatásra van szüksége.
2. Az álmatlanság túlnyomó nagyrészt városi állapot és magában véve csak egy része azoknak a bajoknak, amik a városi élet természetellenes voltából származnak, abból tudniillik, hogy a testünk-lelkünk világra hozott, természetes hajlandóságai nem igen találnak megnyilvánulási, mozgási és kielégülési módot abban az életmódban, amit a szobához, zárt levegőhöz, mesterséges világításhoz, inkább nyugtalan, mint friss mozgáshoz, vagy pedig ülő életmódhoz kötött városi életpályák követelnek tőlünk.
3. Az embernek egészségesen kell kezdenie az életet. Felnőttkori egészségünkben kulcsszerepet játszik az étel, amit az anya fogyaszt a terhessége alatt, valamint az a környezet, amely az utódot körülveszi életének első ezer napja során. A kérdés tehát az, hogy miért nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy a várandós nők és a gyermekek megfelelően táplálkozzanak.
4. A csecsemők csecsemők. Az, hogy fiúk vagy lányok-e, számukra egyre megy, és nekünk sem kell, hogy ez problémát jelentsen. A csecsemők szeretik, ha dajkálják őket, ha játszanak velük, ha csiklandozzák őket, és szeretnek gügyögni is; fel akarják fedezni a világot, és azt akarják, hogy dobálják őket. Steve Biddulph
5. Egy gyerek felér egy teljes munkaidős állással. Amikor csecsemők, alig várjuk, hogy önállók legyenek, azért aggódunk, nehogy valamit félrenyeljenek, vagy orra essenek. Amikor óvodások, azért aggódunk, mert nincsenek állandóan a szemünk előtt, és mi lesz, ha leesnek a hintáról, vagy ha a védőnő szerint nem fejlődnek megfelelően. Amikor elkezdik az iskolát, azért aggódunk, hogy lemaradnak a tananyaggal, vagy hogy barátok nélkül maradnak, jön a házi feladat és a lovaglás, a kézilabda és a pizsamapartik. Amikor felső tagozatosak lesznek, és még több barát veszi őket körül, jönnek a bulik és a konfliktusok, a fogadóórák és az ide-oda furikázások. Aggódunk az alkohol és a drogok miatt, hogy rossz társaságba keverednek, mígnem a tinédzserkor százkilencven kilométer per órás sebességgel elszáll, akár egy szappanopera. A gyerek hirtelen felnő, és az ember abba a hitbe ringatja magát, hogy mostantól egyszer és mindenkorra felhagyhat az aggódással. Mattias Edvardsson
6. Egyeseknél az érzelmek túlságosan lassan vagy éppen elhamarkodva alakulnak ki, vagyis mindig olyankor jelentkeznek, amikor nincs itt az idejük. Támogatás helyett megbénítják a lélek lendületét, megzavarják egyensúlyát. A lelki élet egyensúlyának zavarai gyakran abból származnak, hogy az érzelmek nincsenek összehangolva a többi lelki tevékenységekkel, vagy nem felelnek meg a külső körülményeknek. Gyökössy Endre
7. A fejlődés nem egy egyenes vonal. Az akadályok, a fejlődés és a változás velejárói. Akik neveltek már gyereket, tudják, milyen érzés, amikor egy kisbaba végre pár hét erejéig átalussza az egész éjszakát. Azt hiszed, hogy már túl vagy az álmatlan éjszakákon, de aztán újra elkezd felébredni. Ennek ellenére az akadályok idővel egyre ritkábban és ritkábban fognak felbukkanni, míg végül az új viselkedésforma rutinná válik.
8. Sok minden, amit annak idején az emberi lét természetes velejárójának tartottak, ma már egészségbeli zavarnak számít, és kezelést igényel. A szülés, a serdülőkori pszichológiai változások, a félénkség, a boldogtalanság, a kopaszodás, sőt még az idősödés is egyre inkább egészségügyi problémának számít. Ennek sok előnye van - hiszen például a "természetes" szülés akár halálos is lehet -, de kérdéseket is felvet: mi az, ami még normális emberi funkció, és mi az, ami már orvosi beavatkozást igényel? Figyelembe véve, hogy a legtöbb beavatkozás kockázattal jár, mi az, amivel meg kellene tanulnunk együtt élni, és mikor forduljunk az orvostudományhoz segítségért? Julian Sheather
9. A szülői lét hátulütője, hogy a hétköznapi teendők annyit elvesznek az ember életéből, hogy megfeledkezik arról, hogy minden a jövő felé mutat. Egy szülő napjai azzal telnek, hogy becsatolja a gyereket a gyerekülésbe, esti mesét olvas neki, és gabonapelyhet készít reggelire. Szülőként az ember egyfajta rutint alakít ki, hogy a világ biztonságosabbnak tûnjön a gyereke számára. S ha nem figyel oda kellőképpen, megfeledkezik róla, hogy a valódi munkát nem ezek a feladatok jelentik.
10. Azt mondják, a babával együtt anya is születik. Valóban így van. Ez pontosan azt jelenti, hogy eleinte az anya is olyan, mint egy kisbaba, sok dolgot nem tud még, fel kell nőnie a feladathoz, és ez így normális. Egy féléves kapcsolatban, amikor még alig ismerem a másikat, aki ráadásul nem is tud beszélni, honnan tudnám pontosan, hogy mi baja, amikor sír? Együtt növekszünk és érünk a babával. És fokozatosan tudatosodik csak bennünk, hogy anyák vagyunk. Sterczer Hilda