A megkeseredett ember csak mérget szór szét a világban. Mert csak a saját keserûsége okát látja benne. A megkeseredett ember mindig igazságtalan, mert igazság csak a teljességben lehet. A megkeseredett ember mindig bûntudatot ébreszt azokban, akiknek hálával tartozik, és szövetségest talál azokban, akik a dühe jogosságát fenntartás nélkül elfogadják. És végül mindig elfordul a szövetségeseitől. Ahogy elfordul azoktól is, akik pont azért nem lesznek szövetségesei, mert szeretik.

Kapcsolódó idézetek

1. A megkeseredett ember mindig magányos. Amikor egy hegyben vagy tengerben gyönyörködik, a magánya díszleteiben gyönyörködik. Mindig egyedül áll a díszletei között. Mindegy, hányan és kik veszik körül, ők is csak díszletek maradnak. Aki megkeseredett, annak még a szerelme, férje, anyja, apja vagy a gyermekei is csak díszletek. Árnyak, szörnyetegek, akikkel egyedül küzd. Akik pont azzal a dühvel rontanak rá, amit ő érez. A megkeseredett embernek minden sérelme, dühe, bosszúvágya jogos, és minden fájdalom számonkérése, amit ő okoz, jogtalan. Nem elfordulnak tőle, hanem olyan igazságban él, amelyben helye csak neki van. Bartis Attila
2. Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember. Philip Kindred Dick
3. Amikor valaki haragszik a másikra, nem a másikra haragszik. Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni, és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut a saját szerencsétlensége és gyávasága. Csernus Imre
4. A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fûzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne. Anton Pavlovics Csehov
5. Kegyetlenség, hogy az ember életében mindig vannak olyan emberek, akik elkövethetnek bármit, nem vagyunk rájuk képesek neheztelni. Összetörhetik az egész világunkat, szívünket, de mi abban vesznénk csak oda, ha bosszút állnánk. Borsa Brown
6. Az engesztelhetetlenség igazából csak annak árt, aki nem hajlandó megbocsátani. Az engesztelhetetlenség olyan, mintha mérget vennénk be abban a reményben, hogy a másik fog meghalni.
7. A harag mérgező is lehet. Akár jogos, akár nem, idővel keserûség és jogos felháborodás lesz belőle, végül megmérgeznek minket tulajdon érzelmeink. Daniel Gottlieb
8. Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának. Csernus Imre
9. Az ember belül rendben legyen! A belső harmónia a megoldás, hogy ne legyen az emberben keserûség, gyûlölködés, méreg. Ez nem csak annak rossz, aki felé a méreg kifröcskölődik, hanem azt teszi igazán tönkre, akiben ez megvan. Kepes András
10. Az emberi lény mindig és mindenhol kénytelen elkeseríteni életét, különben nem lehet boldog. Mert földi paradicsom csak ott lehet, ahol a pokol is jelen van. (Rettenetes szomjúság hozhatja csak létre a kielégülés édes, velőkig hasító gyönyöreit s a rettenetes félelem a boldog megnyugvást.) Füst Milán