A nagy felszabadító történelmi kataklizmák mögött is csak pitiáner emberi érdekek húzódnak. Szóval, óvatosan a forradalmasdival, mert könnyen megtörténhet, hogy fölösleges áldozatok árán ugyanolyan mocskokat szabadítunk magunkra, amilyeneket elûztünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A teljes szabadságot csak akkor érhetjük el, ha félredobjuk az erkölcsöt is. Így viszont csak a pusztulás várhat ránk.
2. Vannak idők, mikor mindannyian rászorulunk egy kis segítségre: mikor a nagylelkûségünkért gonoszsággal fizetnek, mikor megbánással telve viselkedünk és mikor a jövőnk szörnyen bizonytalanná válik. Aztán ott vannak azok, akik a segítséget félreértik és maguk után nem hagynak mást, csak pusztítást.
3. A hûség veszélyes kötelék. Könnyen elmossák a viharok. Az önző érdek kiáll minden időjárást. Joe Abercrombie
4. Önök az emberiség boldogságáért harcolnak, ám az embert bizony sokszor elfelejtik, az ember sokszor elvész a sorok között. Ne szakítsák el a forradalmat az embertől, ne csináljanak belőle holmi spekulatív filozófiát, mert a filozófia, az, kérem csak füst, gyönyörûen gomolyog, de hamar elszáll... Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj
5. Az a fontos, hogy az ember szabad legyen. Márpedig hogyan lehet szabad? Ha elveit az egzisztenciális érdekei fölé helyezi. Mert ha ragaszkodik az anyagi vagy másfajta előnyökhöz, vége.
6. Talán csak ezért vonzódunk annyira néhányan a fenyegető katasztrófákhoz, ezért érdekelnek a tragédiák: azt gondoljuk, ez valami nemes vonás, (...) pedig egyszerûen arról a szükségletről van szó, hogy életünk minden túlságosan bonyolult pontján találjunk valami még bonyolultabb, sürgősebb és vészjóslóbb dolgot, melyben személyes szenvedésünk feloldódhat. Paolo Giordano
7. Az emberi történelem során hajlamosak vagyunk túlracionalizálni múltat, a kelleténél drámaibban ábrázolni a jelent, és alábecsülni jövőt. (...) A helyzet az, hogy a múltbeli események közel sem mentek végbe olyan racionálisan, ahogyan utólag gondoljuk; a jelen általában nem annyira drámai, ahogy a közbeszéd elhiteti velünk; a jövőbeli változások pedig többnyire a legmerészebb elképzeléseinken is túltesznek. Alexander Stubb
8. Nincsenek nagy reményeim az emberiséggel kapcsolatban, mert túlságosan is találékony, ha saját javáról, azonnali előnyéről van szó. A természethez való viszonyunkban a hangsúly annak leigázására, a fölötte való uralkodásra esik. Nagyobb esélyünk lenne a fennmaradásra, ha megpróbálnánk alkalmazkodni ennek a bolygónak az adottságaihoz, és kíméletlen zsarnokoskodás helyett értő méltányossággal bánnánk vele. Elwyn Brooks White
9. Amikor a történelem beindítja a tömegeket, a hadseregeket, a szenvedést, a bosszút, már nem lehet megkülönböztetni az egyéni akaratot; a tragédiát teljességgel elnyeli a csatornákból az egész világra rászabaduló áradat. Végső soron akár kereshetjük is a szörnyûségek romjai alá temetett tragikust, azoknak a lendületével, akiknek volt merszük életüket áldozni az igazságért. Vannak azonban szörnyûségek, amelyek alatt semmilyen régészeti ásatás sem fogja megtalálni a tragikum legkisebb maradványát sem; az az öldöklés, amelyet pénzért folytattak; vagy ami rosszabb: egy illúzióért; vagy még rosszabb: egy ostobaságért. Milan Kundera
10. Csakis a szegények elővigyázatlansága taszította a forradalmi tömegeket az igazság, a méltányosság, a boldogság meghódításának útjára. Az emberiség áradatának minden nappal több jóságra, több igazságosságra lenne szüksége, arra, hogy a javakat az egyetemes munkát szabályozó helyes törvényekkel osszák el. És ha igaz, hogy a civilizáltság fékezi a szaporodást, akkor éppen ez a jelenség adhat okot arra a reményre, hogy távoli évszázadok múltán elérhetjük a végső egyensúlyt, amidőn a föld teljesen benépesül, és eléggé bölcs lesz ahhoz, hogy valamiféle isteni mozdulatlanságban éljen. Émile Zola