Ugrás a tartalomra
A nagy teljesítményhez vezető úton a későn érő mûvész a bukott mûvészre emlékeztet. A későn érő tehetség az érése folyamata során újra meg újra felülbírálja alkotását, elkeseredik és irányt vált, s hónapszám vagy akár évek hosszú során át egymás után cafatokra tépi az elkészült kéziratot vagy festett vásznakat; vagy ha kiad valamit a kezéből, az olyan, mintha soha be nem érő mûvész alkotta volna. Az "ifjú titánnak" ezzel szemben a kezdetektől megnyilvánul teljes zsenialitása. (...) Ha bármely területen későn érő zsenit fedeznénk fel, gondoljunk arra, hány hozzá hasonló mûvész hagyta abba a festést, mert idő előtt ítélték meg a mûvészetét! De el kell fogadnunk azt is, hogy ez ellen nemigen tehetünk semmit: honnan tudhatnánk, vajon melyik sikertelenséggel küszködő mûvészben lappang a később megnyilvánuló zsenialitás?
Kapcsolódó idézetek
-
Néha a zseni egyáltalán nem éteri könnyedséggel száll a mûvészet magasába - néha bizony húsz évig görnyed a konyhaasztalnál, mielőtt a nagy mû megérik.
Malcolm Gladwell
-
Egy mûvész alkotó géniusza, ha nem is szükségszerû, hogy ennek tökéletesen tudatában legyen, mindig arra törekszik, hogy formába öltöztesse valamely álmát. Ez az álom irányítja minden erőfeszítését, s a mûvész a kudarcok, félsikerek, sutaságok vagy szerencsés véletlenek sorozatán keresztül tapogatódzva igyekszik megragadni, foglyul ejteni - míg csak egy szép napon végre valóságra tudja váltani. A mesteri tudás, mindent összevetve, mintha nem is annyira a kifejezési eszközök elsajátításából következnék, mint abból, hogy a mûvész birtokba veszi azt a belső igazságot, amely egyszersmind sajátos nyelvre is kényszeríti. Az alkotó szellem mindenekelőtt ennek az álomnak az eredménye.
-
Hasonló a rossz mûvész (bármekkora tehetség is) a gyerekhez, aki komolyan veszi magát, mert elhiszi, hogy a türelmes és elnéző felnőttek is komolyan veszik, amit csinál. A jó mûvész viszont tudja, hogy amit csinál, legfeljebb is pótcselekvés a munka vagy a harc helyett, nem más és nem több. Csakis ennek felismerésétől, illetve ennek a felismerésnek a hiányától függ, jó avagy rossz mûvész-e valaki. A jó mûvész ezért alázatos és ezért helyezi a mesterségbeli tudást az eredetiség fölé.
-
Naiv tévhit, hogy a mûvészetben az állandó változás egyúttal állandó fejlődést is jelent. Maga a mûvész természetesen úgy érzi, hogy túlhaladt apái nemzedékén és nem érthetünk meg egyetlen mûvészi alkotást, ha nem osztozunk a mûvész élményében, nem érezzük át mi is a felszabadulást, diadalt, amit ő érzett, mikor a kész munkát maga előtt látta. De gondolnunk kell arra is, hogy ami egyik irányban haladás, nyereség, a másikban veszteség, és a szubjektív diadal nem jár okvetlenül együtt a mûvészi érték növekedésével.
Ernst Hans Gombrich
-
A rossz mûvészet többet tesz a világért, mint a jó. A festők az életük során több időt szánnak a rossz alkotásokra, mint a mestermûvekre, főleg a legelején. És még amikor egy festőből mester lesz, akkor sem sikerül neki minden. Mégis, vannak olyanok, akik az utolsó ecsetvonásukig rosszak. Az ember többet tanul a rossz mûvészetből, mint a jóból, hiszen a hibáid fontosabbak, mint a sikereid. Ráadásul a jó mûalkotások általában ugyanolyan érzést keltenek az emberben: a legtöbb jó alkotás a jónak ugyanolyan fajtájába tartozik.
Brandon Sanderson
-
Találd ki, mit akarsz, és igyekezz túlteljesíteni az elvárásaidat. (...) Gyakorolj rengeteget, és tedd nagyon magasra a lécet, válassz olyan távoli célt, amit csak nagyon nehezen érhetsz el. Mert ez a mûvész missziója: átlépni a saját korlátait. Az a mûvész, aki keveset akar és azt el is éri, tévúton jár.
Paulo Coelho
-
A mûvészet némelykor megelőzi korát, s egyik században olyan mûveket hoz létre, amelyeket csak a következő század tud majd megérteni, megbecsülni és élvezni. Semmi esetre sem ábrázolja tulajdon korát. Egy kor mûvészetéből magára a korra következtetni: ez az összes történettudósok nagy tévedése.
Oscar Wilde
-
A tehetség általában felismeri önmagát. A dilettáns az, aki úgymond hivatalból túlértékeli a saját képességeit. A tehetség a kételyeivel, a bizonytalanságaival együtt is többnyire tudja, hogy mit csinál.
Bartis Attila
-
Az ember teljesítményének, legyen bármilyen rendkívüli adottságokkal megáldva is, határai vannak, és minél inkább előtérbe helyezi magát a mûvész, annál inkább korlátozottá válik.
-
Mindenki, aki megnézi a képet, hozzáteszi a maga elgondolásait. Ezért aztán mindenfajta értelmezés csakis egyéni lehet. És némely értelmezés akár jobb is lehet, mint magáé a mesteré, ki tudja? Amint elkészül egy mûalkotás, többé már nem a mûvész sajátja. Sőt, továbbmegyek (...), egy mûalkotás soha nem több, mint gyenge visszatükröződése annak, amit a mûvész a fejében látott.