A pap közvetít az ember és az isten között, s örök életet ígér. Az orvos az ember és a halál között közvetít, reménytelen pört véd olyan fölperessel szemben, aki legföljebb haladékot ád, de az alperest sohasem engedi ki körmei közül, az orvos olyan ellenféllel tárgyal, aki az ördögnél is konokabb diplomata, az orvos a mi földi, mulandó életünket toldozgatja-foltozgatja. Ez a föladat, hölgyeim és uraim, talán szerényebb, mint a papé, de - úgy érzem - sokkal nehezebb.

Kapcsolódó idézetek

1. Az orvosnak rengeteg betege van, közülük néhány fiatal és gyógyítható, mások meg öregek, és gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. Ilyen az élet; az ember a születéstől a halál felé sodródik. Az orvos nem azonosulhat annyira a betegeivel, hogy szenvedjen miattuk. Az ügyvéd, az más. Viszonylag kevés ügyfele van. A legtöbb problémájuk megoldható, ha az ügyvéd pontosan tudja, mit kell tennie. Erle Stanley Gardner
2. A szenvedő ember és orvosa között sajátos, bizonyos tekintetben furcsa viszony alakulhat ki. A kórházi beteg számára az orvos kiváltságos lény, aki annál nagyobb hatalommal rendelkezik, minél nehezebben elviselhető a beteg szenvedése, ő a bizakodás, ő az élet ígérete, komor tekintete a csodatevés tudománya, egyetlen szava reményt nyújt, neki gyónnak meg, bőbeszédûen válaszolva minden kérdésére, előtálalva azt is, amit nem kérdezett, hogy ezzel még ott marasztalják néhány percig, mert ezek a bizakodás percei, amikor a szenvedés is enyhül.
3. Az orvosnak az a kötelessége, hogy a beteg segítségére siessen és meggyőzze, hogy fél lábbal is ragaszkodni kell az élethez. Hogy a rokkant lehet boldog, a halott soha.
4. Minden pályában mûvészetet látok. Az ügyvéd: az érvelés, a rászedés mûvésze. Az orvos a kitalálás mûvésze. A mérnökben a számok és számítások mestere lappang. A tanár a lelki megfigyelések igénytelen szobrásza. A hadvezér eleven figurákkal játszó sakk-mûvész. A pap? A legfinomabb elhitető, a fantázia szuggesztív mestere: új világot épít a semmibe, kétfelé szakítja lelkünket: rosszra és jóra, és rá tud bírni bennünket, hogy egyik részünk örök harcban álljon a másikkal... Akármelyik pályára mennék, csak mûvész lennék benne vagy rajta kívül. Oláh Gábor
5. Az orvosi hivatás szent, mint a papé, talán még ennél is szentebb. Ebből következik, hogy hivatásunk nem üzlet, hanem mûvészet. Diósszilágyi Sámuel
6. Az orvos dolga kérdéseket feltenni és válaszokat adni. A saját véleményét vagy érzéseit egy orvos ritkán árulja el. (...) Az orvos álarcát a személyes érzéseink elrejtésére öltjük fel, hogy kívülről nyugodtnak és megnyugtatónak lássanak. Elvárják tőlünk, hogy tudatosan és szenvedélymentesen viseljük az óriási megterhelést, és közben maradjunk épek. Amiért ezt gondolják rólunk, ellenállónak látszunk - az emberségünktől fosztanak meg, holott sebezhetők vagyunk. Shahed Yousaf
7. Az orvos is ember, és nem fordulhat el a szenvedéstől, amely az élet utolsó perceit rendszerint kíséri. A naponta látott gyötrelem és fájdalom nem tehet bennünket közömbössé. Jirí Menzel
8. Nincs két ember, aki könnyebben tenne mély hatást egymásra és olvadna össze, mint egy öreg pap és egy öreg katona. Alapjában véve egyfajta ember a kettő. Az egyik a földi hazáért áldozta fel magát, a másik a mennyei hazáért; nincs köztük más különbség. Victor Hugo
9. Amikor a pap a templomban istentiszteletet tart, nagyon büszkének kell lennie, hiszen ő közvetít isten és az emberek között. S tudnia kell, nem az ő, hanem isten szava a legfontosabb. Ugyanezt teszem én, a zeneszerző és az emberek között - örömteli híd vagyok. A zene isteni üzenet. Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovics
10. A papok valamely emberfölötti világ színészei, amelyet igyekeznek érzékelhetővé tenni, akár eszményekről, istenekről vagy megváltókról van szó: ebben áll hivatásuk, erre szolgálnak ösztöneik; a legmesszebbmenő hasonlatosságra is képesek azért, hogy minden a lehető leghihetőbb legyen; színész-okosságuk mindenekelőtt a jó lelkiismeret birtoklását célozza, mert csak ennek segítségével lehetséges igazán a meggyőzés. Friedrich Nietzsche