Ugrás a tartalomra
A pénteket a tévébemondók és a főnökök találták ki nekünk, hogy legyen valami instant örömünk, ami pár órán belül elmúlik, hétfővé változik. Mintha eleve ronda nőt vennék feleségül, nekem már a hétfő is megfelel, vagyis mindegy. Nincs értelme rajongani sem a péntekért, sem a szabadságért, sem az otthon nyugalmáért. Minden átverés, minden alján keserû, fekete tealevelek vannak, amit egyszer élveztél, az neked fog támadni, megesz. Ha túl őszinte vagy valakivel, át fog verni, elveszi mindenedet, átszúrja egy kötőtûvel a lelkedet is, mert láthatóvá tetted neki, nincs jutalom, nincs megérdemelt hátradőlés, soha ne dőljetek hátra elégedetten, mert akkor fog kitörni a szék támlája, és akkor megint a padlóra kerültök seperc alatt.
Kapcsolódó idézetek
-
Tudod, van, hogy csak jön. Nem kérdez, nem érdekli, hogy akarod-e vagy sem, ő csak érkezik, beállít és mindent megváltoztat, átír, felír, ráadásul úgy, hogy semmit sem tudsz tenni ellene, csak annyi választásod marad, hogy élvezd. Nem tudsz irányítani, gondolkodni, nemhogy azzal törődj, hogy mi lesz holnap, vagy később. Valahogy nem megy. Nem látod a holnapot, de nem is kell látnod. Ilyenkor csak elég belebújnod a pillanatba, és örülni annak, hogy átélheted, mert van, aki egy életen át sem kapja meg azokat a perceket, amik neked jutottak. Hogy miért? Mert elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, aki pedig elfogadja, az nem is kaphat mást.
Oravecz Nóra
-
Mi, vagyis a nők, szörnyen szeretünk férjhez menni. Kislány korunktól szépen felöltöztetett babákban gyönyörködünk, az esküvőről megtanuljuk, milyen klassz mulatság, és hogy az a mesében feldíszített menyasszonyok életének legszebb napja. Naná, hogy egyfolytában ez után sóvárgunk! Nem úgy, mint a férfiak. Ti másféle sztereotípiák közt nevelődtök, ti elvesztitek a szabadságotokat, benneteket megfognak a hárpiák, a vőlegény papucsot kap az esketése napján. És mégis, bármit tesztek, mi újra meg újra levadászunk benneteket. Nincs menekvés! Ám midőn már elejtettük a vadat, azért csak elmélázunk a következményeken. Megéri az a csicsás ünnepség, a méregdrága, irigyelt ruhaköltemény, a sztrádányi fátyol, a brilles gyûrû? Megéri azt, ami másnap következik? Másnap és azután? Éveken, életen át?
Vavyan Fable
-
Mindent elveszítünk. Kulcsainkat, iratainkat, karóránkat, a pókerjátszmát, egy pert, vissza nem térő alkalmat. De akár az idődet is vesztegetheted, sőt a fejedet is elveszítheted. Elveszni - az egészen más. Ott rólad van szó, a szívedről, arról, akit szeretsz vagy szerettél. (...) Észre sem veszed, amikor egy nap bizonyos dolgok hirtelen másnak adják át a helyüket. Azt sem tudni, hogyan történt.
-
Hülye szó ez a boldogság. Megfoghatatlan kifejezés. Mert vannak másodpercek, percek, sőt órák, talán napok is, amikor az ember úgy érzi, valóban elégedett. Hogy van értelme mindannak, amit csinál, hogy van kedve élni, másnap felkelni, terveket szőni, álmokat kergetni. Aztán jön egy esős, borongós szerda, egy behavazott, szürke csütörtök, és máris szertefoszlik minden. Minden vágy.
Ambrus Attila
-
Minden nap, amikor felkelek, tudom, hogy aznap csak egy jó dolog vár rám, a lefekvés. Tehát felkelek, bedobom a felvizezett kávét, és a félig jeges vajas süteményt, beülök a kocsimba és igyekszem meggyőzni, hogy benzin nélkül is tud menni. Majd átvergődöm a forgalmon csupán azért, hogy olyan cipőket tehessek az olyan nők patáira, mint maga. Sose lesz belőlem híres focijátékos, és sose fogom érezni egy gyönyörû nő érintését, és soha többé nem vezethetek zacskó nélkül a fejemen. De vesztes nem vagyok! Mert mindennek dacára, én meg a többi emberke, aki mind más akart lenni, mint ami, mégis itt vagyunk, és azt csináljuk, amit nem akarunk, heti 40 órán át életfogytiglan. És a tény, hogy nem röpítek golyót a fejembe, maga halkocsonya, az tesz győztessé!
-
Soha senki nem lehet elégedett ebben a világban - lehetetlen. Csak egyre elégedetlenebb lehetsz, mert a megelégedettség, a beteljesülés csak akkor történik meg, ha befelé indulsz. Az elégedettség a te legbensőbb természeted. Az elégedettség nem köthető tárgyakhoz. Kényelmet kaphatsz a tárgyaktól - egy szép háztól, egy szép kerttől, egy tele pénztárcától -, igen, kényelmet kaphatsz, de te ugyanaz maradsz: kényelmesen elégedetlen. Sőt, ha minden kényelmed megvan, és nem kell pénzkereséssel töltened az idődet, huszonnégy órán keresztül szembesülnöd kell a beteljesületlenségeddel, mert nincs, ami lefoglaljon.
Osho
-
Tudom, milyen türelmetlennek lenni. Mindent tönkretesz: a pillanatokat, a napjaidat, mindent, mert már ott akarsz lenni, amire még meg sem értél. Bízz abban, hogy van tökéletes időzítés, ami téged támogat, téged erősít, mert azt akarja, hogy el tudd viselni azt, ami rád vár.
Oravecz Nóra
-
Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az összes eddigit. Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben már nem csak kötelességek várnak rád, hanem más is. Valaki más. Aki miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyûg a feladat, és csodálatos az élet. Aki miatt már álmodban is a reggelt várod, hogy újra találkozz vele, hogy hallhasd hangját, érezd érzéseit, láthasd szemeit. Akinek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből, hogy szebbé tehesd életét. És a reggel többé már nem nyûg, a reggel többé nem kötelesség, a reggel már Õ. Létezik ilyen reggel.
Csitáry-Hock Tamás
-
Hazamegyek, és átlagos hétfőt tartok, sőt még azt sem, keddet. Az az egyetlen nap, amely unalmasságban felülmúlja a hétfőt. Igen, persze, tudom, hogy péntek van... neked... de nekem hétfő, ami pénteknek öltözött ki, nekem a hét minden egyes napja esős hétfő.
Linn Skaber
-
Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk.
Kovács Ákos