A róka szájában egy jó darab rokfort. Megette a felét, de már az is sok volt. Komoran ült ott fenn a holló a hársfán, S megakadt a szeme mesebeli társán.

Kapcsolódó idézetek

1. A holló rácsodálkozott erre az alantas emberi világra. Az ő élete ezerszer egyszerûbbnek hatott. Ha elegendő élelemmel tölthette meg éhes begyét, és a tél is kegyesen bánt vele, nem volt miért aggódnia. A pénz csak mindent tönkretett, az emberek világa ekörül forgott, miközben a valóban értékes dolgokat nem vették észre.
2. Mint róka, az által esik kelepcébe, Hogy nagyon is bízik a maga eszébe S ravaszul sokat mer. Arany János
3. Egy nap a ló és a fácán együtt falatozott a mezőn. A ló legelészett, a fácán pedig kullancsokat szedegetett a lóról - tökéletes párosítás. A fácán a mező túloldalán álló óriási fára pillantva így szólt: - Ó, jaj! Volt idő, amikor annak a fának a legfelső ágára is fel tudtam repülni. Most már ahhoz sincs elegendő erő a szárnyamban, hogy a legalsót elérjem. A ló közönyösen így felelt: - Csak mindennap csipegess egy keveset a ganémból, és figyeld meg, mi történik. Két héten belül a csúcson leszel. A fácán így válaszolt: - Ugyan már, ez ostobaság. Miket beszélsz? A ló erre: - Próbáld csak ki. Az egész emberiség ezt csinálja. A fácán habozva bár, de csipegetni kezdett. És íme, már az első nap elérte az első ágat. Két hét alatt pedig feljutott a legfelső ágig. Ott trónolt a fa tetején, és gyönyörködött a tájban Az öreg földmûves a hintaszékében ringatózva felfigyelt a kigömbölyödött vén fácánra a fa tetején. Elővette sörétesét, és lelőtte a madarat a fáról. A történet tanulsága: a sok lószar ugyan a csúcsra juttathat, de soha nem képes ott tartani! Sadhguru
4. Gyülemlik a holló, varjú kavarogva. A cinege fázik a tüskebokorba`. A kerti haraszton zokogja a szél: Elhervad a rózsa, lehull a levél. Vajda János
5. Amíg sorvadsz a vágytól: nem lesz tiéd a rózsa. Végy példát a rigóról, vígan lármáz a lomb közt: "Dalommal költekeztem, harmattal részegedtem, jóllaktam hûs fügével: tudnál-e nem szeretni?" Weöres Sándor
6. Éhes volt a róka, Elment a tyúkólba. Megadta az árát: Eltörték a lábát.
7. Ültem mellette az ágon, arcába néztem, de ilyen közelről, és mindenféle történetet meséltem neki. S neki nevetnie kellett, hátraszegte fejét, szemét lehunyta, s én odasuttoghattam mindent a füle mögé, nagyon halkan, a tarkójánál volt a szám, ahol a legtöbb kis pihe volt. Ilyen s hasonló álmokat láttam hetente többször. Szép álmok voltak - nem panaszkodhatom -, hanem hát csak álmok, és ahogy ez már csak az álmok tulajdonsága, éhesen hagyták végül az embert.
8. Aztán meglátott a moha között egy hangyát. Kicsike kis sárga hangya volt, és hatalmas nagy fenyőtût cipelt. Elakadt vele, kínlódott. "Vajon hova viszi? Milyen nagy akarat van benne! Mennyi sok akarat van a világon, lent és fönt és mindenütt. Sokféle nyüzsgő összevissza akarat, ami mind előbbre visz valamit... de mért és hova, ki tudja azt?..." Wass Albert
9. A szerelem csalfa madár, alig fogtad, máris elszáll, égből szállott, éghez reppent, egy-két tolla maradt itt lent. Szabó Magda
10. Élt egyszer egy fehér madár az erdőszéli kék tónál, ám hiába szerették társai, szíve egyre csalta játszani. Otthagyta őket, s ment a szellők szárnyán, arra, amerre a titkot súgta a bölcs, erdei páfrány. Kalandok sora várta, kétségek gyötörték, majd az út végén felcsillant a fény. Fekete madárra bukkant, ki magában élt, olyan vidéken, hol mindenki csak félt. Egymásra néztek, s más lett rögvest a világ, a fekete s a fehér egyformán színessé vált. A. O. Esther