A rózsa léte a gyökereitől meg a tüskéitől függ, a hangya létét a meg nem változtatható boly szabja meg - a vakond azonban vakon megy a maga választotta úton, és érzi, hogy az igazság és a szabadság nem más, mint a lélek állásfoglalása.

Kapcsolódó idézetek

1. Téged tényleg egyáltalán semmi sem érdekel, azon kívül, amit a szemeddel látsz és a kezeddel megtapogatsz? Csak nem azt hiszed, hogy a világ annyi, amennyit te látsz belőle? Amennyit hallasz? A vakond, mondjuk, nem lát. Születésétől fogva vak. De azért ez nem jelenti azt, hogy mindaz, amit a vakond nem lát, az a valóságban nem létezik. Pont ilyen vagy te is. Dmitry Glukhovsky
2. Élni tud a rózsa, a liliom, élni a madár az ágon, a hal a vízben; csak az ember nem tud élni. Õ az egyetlen kontára az életnek; csak ő élhet oktalanul, természetellenesen s boldogtalanul. Prohászka Ottokár
3. A gyökér biztos benne, hogy az ág csak bohó bolond, és a föld a valóság. Az ég a maga világosságával üres képzelet. Rabindranath Tagore
4. A növény nagysága, szépsége, alakja azon földtől függ, melyben gyökerezik; valamint az állat azon körülmények szerint lesz nagygyá vagy kicsinynyé, szelíddé vagy vaddá, széppé vagy rúttá, melyek közt fölnevekedett; valamint a bélféreg különböző lesz, a szerint, a mint egyik vagy másik állat belsejébe kerül; épen ugy az ember is - testileg ugy, mint szellemileg - nem egyéb, mint az ily külső körülmények, hatások és történetességek productuma, minek folytán nem válhatik azon szellemileg független, magát szabadon elhatározni tudó lénynyé, milyennek őt minden alap nélkül a philosophusok képzelik. Mentovich Ferenc
5. A vakond éppen olyan tisztességes állat, mint a kőszáli sas. Csak éppen a föld alatt vájkál, és teljesen vak. A sas pedig a magasban repül, és olyan szeme van, mint a sasnak.
6. A hangya döglött legyet cipel, de a hangya túl kicsi ahhoz, hogy élhessen, a légy elég nagy volna hozzá, de döglött, az eleven hangya mozgatja, ezért mégis élőnek látszik, az élő halott, a halál terhétől a halott élőnek látszik, de valójában nem az. A halál és az élet elválaszthatatlanul összefonódik, a halál átjárja az élet teljességét, és ez a szöveg szinte minden pillanatában és minden szintjén tetten érhető. A halál megeszi az életet, és jelen van mindenben. Herta Müller
7. A magányos lény ösztönösen vándor, hát az leszek. A helyváltozással mindig együtt jár a jobbulás reménye. Mary Shelley
8. Mindenkinek saját lelke van, amelyet nem egyesíthet máséval. Egyik ember közelíthet a másikhoz, szót érthet vele, ketten egymásra találhatnak. De a lélek olyan, mint a virág, a gyökere egy helyhez köti - nem mehet oda a másik virághoz, mert nem hagyhatja el a földjét. A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét, hogy eljussanak egymáshoz; de hogy a mag hová érkezik, azt nem a virág, hanem a szél dönti el. Hermann Hesse
9. Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
10. A szabadság változékony, akár az erdő, amely közelről sûrû, csupa fa, de az üres rétről nézve felfedi, meddig terjed. Annak, hogy szabadok vagyunk, semmi köze a láncokhoz, vagy hogy mekkora tér nyílik előttünk. Colson Whitehead