Ugrás a tartalomra
A ruha ugyanolyan történelmi mûtárgy, mint a cserép vagy a szerszám. (...) Feltételezésem szerint külön misztikum lengi körül őket azáltal, hogy viselőik ténylegesen megérintették és alakították őket. A ruházkodás tanulmányozásáról bámulatosan sokat megtudhat egy kultúráról a történész: nem csupán a divatra vonatkozó puszta tényeket ismeri meg, hanem a korszak politikai és szociális attitûdjét is. A tizenkilencedik század vége felé például a nők ruházata közvetlenül kifejezte társadalmi státusukat: a szoros fûzők, súlyos, ormótlan szövetek, hosszú szoknyák tökéletesen meggátolták, hogy viselőjük bármiféle értelmes tevékenységben részt vegyen.
Kapcsolódó idézetek
-
Attól a pillanattól fogva, hogy az ember megkap egy ruhát, a ruha átveszi a hatalmat, és nem hagy békét, amíg az ember nem viszi el mindenhová és nem mutatja meg mindenkinek. Nem azért járunk társaságba, mert akarunk, hanem mert a ruha odavisz. Nagy hiba azt hinni, hogy egy nő, egy igazán jól öltözött nő elnyûvi a ruháit - a ruhák nyûvik el őt - a nap és az éjszaka minden órájában elvonszolják valahová. Nem csoda, hogy a férfiak tovább fiatalok maradnak. Õket nem hozza izgalomba egy új nadrág.
Elizabeth von Arnim
-
A férfiak gondolkodásában a női öltözködés egyfajta nyelv. Vannak olyan női ruhák, amelyeket megértenek, és vannak, amelyeket nem. Ezeknek a kategóriáknak semmi közük a divathoz. A nők ruhái vagy arra hivatottak, hogy kínosan álcázzák a nemi jelleget, vagy arra, hogy hangsúlyozzák azt. Bármi más mintha csak idegen nyelv lenne.
Lisa Jewell
-
A mûvelt, írástudó emberek már az ókorban is úgy érezték - ahogy ma is sokan érzik, főleg az idősebbek - , hogy a nyelv változása valamiféle romlás, hiszen a nyelv eltávolodik attól a formájától, amit ők megszoktak, amelyen kiváló irodalmi mûvek vagy szent könyvek születtek. Olyan ez, mintha valaki az öltözködésben bekövetkezett változásokat - például hogy ma már nők is járnak nadrágban - az öltözködés romlásának nevezné, mert a nagyanyja máshogy öltözött, és az mennyivel szebb volt, akkor még megadták a módját. A nyelvészet ehhez a romlásérzéshez nem tud hozzászólni, mert ez szubjektív.
Nádasdy Ádám
-
Érdemes megfigyelni, hogy a nő mily mértéktelenül változik térben és időben. Változik a férfi is, de ez a változás inkább alkalmazkodás a nőhöz. A férfit minden korban egyfajta állandó törekvés jellemzi, a nőt viszont más-más. A nő arcát legjobban az irodalom tárja fel. Kérdéses, ábrázolják-e, vagy alkotják a nőt a költők? De ha olyannyira alkotják is, felfogásuknak a valósághoz kell igazodnia. Mondják, a nőkben tükröződik vissza legteljesebben egy-egy korszak. A nők örökösen fiatalok, öröklétig változnak, hogy minél könnyebben illanjanak el a férfikézből, amely amúgy is minduntalan utánuk nyúlik.
Jiri Wolker
-
Néztem, ahogy (...) öltözik. Soha nem éreztem így a nő örök idegenségének titokzatosságát, mint amikor ezt a tükör előtti halk ide-odajárkálást követtem, ezt az eltöprengő önvizsgálatot, ezt a teljes önmagába mélyedést, ezt a visszasiklást a női nem öntudatlan ösztönvilágába. Jóformán el sem tudtam képzelni egy nőt, amint csacsogva vagy nevetgélve öltözik... s ha meg is teszi, bizonyára hiányzott volna belőle az örök megfoghatatlanság titka és soha meg nem fejthető varázsa.
Erich Maria Remarque
-
A nőknek modern összeállítású ruhatár kell, amelynek darabjai jól variálhatók, viselőjük ezáltal időt takaríthat meg magának. Olyan ruhákra van szükségük, melyekben nemcsak külsőre látszanak öntudatosnak, hanem annak is érzik magukat.
-
A mûveltség nem ünneplőruha, amelyet hordani kell. A mûveltség a helytállás segédeszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete.
Németh László
-
A ruhának nem az az egyetlen rendeltetése, hogy felöltöztesse a nőt, a személyiségét is fel kell fednie.
-
A kiegészítők többet elárulnak egy nő stílusáról, mint maguk a ruhák. Nem túl nehéz összeállítani egy használható ruhatárat, már amennyiben az ember tudja, milyen alapdarabok állnak jól neki, mégis a kiegészítők adják meg azt a pluszt, amely kiemeli egy nő személyes varázsát és egyéniségét.
Tish Jett
-
Nagy tévedésben van, amikor a nőket társadalmi rétegek szerint osztályozza abban a hitben, hogy minden társadalmi rétegnek megvan a maga életszemlélete. (...) Százezer fontos lány meg a gépírónő között csak az a különbség, hogy az előbbi drágább ruhákat visel. Sőt, ha nem tartana érte ízléstelennek: azt is mondhatnám, hogy ha alsóruhákban látná őket, nem tudná megkülönböztetni egyiket a másiktól, mert mind a ketten egyformán finom és drága alsóholmit viselnek.
Edgar Wallace