Ugrás a tartalomra
A saját, önkényesen formált fogalmaink révén igyekszünk kiemelni magunkat az állati sorból, miközben ugyanúgy biológiai lények vagyunk, mint a repülőkutyák vagy a malacok, és ezt a vírusok világosan jelzik számunkra.
Kapcsolódó idézetek
-
Meglehet, ma már nem borzongunk bele, ha a tudomány nyüzsgő vírusok és baktériumok képét festi elénk, amelyek tudattalanul hajtják végre felforgató tervüket - utálatos, kicsi, gonoszkodó automaták. De tévedés lenne belenyugodnunk abba a gondolatba, hogy ezek idegen betolakodók, vagyis nem olyanok, mint azok a sokkal értelmesebb szövetek, amelyekből mi állunk. Mi pontosan ugyanolyan automatákból állunk, mint amilyenek megtámadnak bennünket - nem különbözteti meg külön glória az emberi antitesteket azoktól az antigénektől, amelyekkel harcolnak; a mi antitestjeink egyszerûen csak ahhoz a klubhoz tartoznak, ami mi vagyunk, vagyis értünk harcolnak.
Daniel Dennett
-
A szigorú határvonalak felállítása olykor hasznos lehet tudományos szempontból, de amikor az élet mûködését akarjuk megérteni, az ilyen mesterséges határok akadályozhatnak is bennünket. Ahelyett, hogy azt vizsgálnánk, a vírusokat mi különbözteti meg az élőlényektől, talán érdemes lenne arra koncentrálnunk, hogy a vírusok és az élőlények hogyan alkotnak rendszert.
Carl Zimmer
-
Mi, állatok, akik magunkat embernek tartjuk, nekünk is vannak gonosz, gyûlöletes gondolataink.
-
Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Emberiek, tudatosak, civilizáltak, gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok, csak egy kicsit is, akkor egyértelmûvé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál. És bár mindannyiunkban ott lakozik egy állat, az különböztet meg minket az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk. És minden valószínûség ellenére, minden ösztönünk ellenére: fejlődünk.
-
Messze nem egyértelmû, hogy hol húzódik az "én" és "a már nem én" határvonala. Mikrobák borítanak bennünket, amelyek életben tartanak, és éppúgy hozzánk tartoznak, mint a májunk. Ugyanezen mikrobák azonban akár végezhetnek is velünk, ha a szervezetünk egy nem megfelelő területére kerülnek. Testünk nem annyira mechanikai elemek, hanem inkább olyan társulások egységeként írható le, amely emlős élőlényként baktériumok, vírusok és más mikrobiális létformák milliárdjait foglalja magában, valamint különös kompromisszumok és tökéletlenségek sokaságát vonultatja fel. A versenyfutás elhomályosítja a határvonalakat.
-
Mi hozzuk a magunk szabályait, ezek határozzák meg, hogy mik vagyunk. Így a szabályok elvesztésével önmagunkat is elvesztjük és ismeretlen lényekké leszünk.
-
Noha mi vagyunk az egyetlen faj, mely intelligenciája révén elvileg képes felülemelkedni a különféle meghatározottságain, mégis sokkal inkább pszichológiai gépezetként, mintsem autonóm gondolkodóként viselkedünk.
Boldogkői Zsolt
-
Problémamegoldó állatok vagyunk, akik állandóan keresik a kiutat a csapdából, amelybe épp beleléptek. Ezek az okok néha nyilvánvalók, máskor viszont csekély számú konkrétumból kell kikövetkeztetni őket. Gyakran akkor is bûnösnek kiáltunk ki valamit, ha nem áll rendelkezésünkre elegendő bizonyíték.
-
Mi, emberek vagyunk a világ legjobb megértői. Amikor viszont más fajokat próbálunk megérteni, hajlamosak vagyunk a saját tapasztalataink alapján modellezni az ő szellemi mûködésüket, képzeletben megtöltve az állatok fejét bölcs elmélkedésekkel, mintha az állatok csak furcsán formált, szőrmebundát viselő emberek lennének.
Daniel Dennett
-
Néha úgy utánozzuk a világot, hogy tudatosan nem is törekszünk rá. A kutyatulajdonosok sokszor hasonlítanak a kutyáikra; a biológusok gyakran viselkednek úgy, mint kutatásaik tárgyai.
Merlin Sheldrake