A sikeres házasság ötvenévnyi beszélgetés, mely mind közelebb visz a szív és az elme összeolvadásához. A szerelem az öröm és a bánat megosztásában mutatkozik meg, és abban a végső megállapításban, hogy immár azzá lettünk, akit szeretünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelmesek egykor lángoló szerelme idővel megtisztul. A szerelem egymás tökéletes megértésévé válik. Az ész és szív évről évre haladó tisztulása: ez az igazi házasság. Ralph Waldo Emerson
2. A házasság, ha jól sikerül, egy életen át tartó beszélgetés.
3. A szerelem egy nagy utazás, amely során rengeteget tanulunk. Kezdetben teljesen más, mint ami végül kialakul. A fiatal párok olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy szinte egymásba olvadnak. Kezük és lábuk összegabalyodik, szinte egyszerre lélegeznek. Miután megmenekültek a magánytól, szorosan egymásba kapaszkodnak, megkönnyebbülten, hogy végre találtak valakit, aki szereti őket. Az a különös az egészben, hogy ilyenkor még nem is igazán ismerik egymást, ám ezt a képzeletükkel ellensúlyozzák. Mintha mindketten egy-egy fehér táblát tartanának maguk előtt, amelyre a másik rávetíti az összes reményét és vágyát. Mivel mélyen belül bizonytalanok, feszülten figyelik a megcsappant szeretetre utaló jeleket. Később, amikor már több időt töltenek együtt, elkezdődik a valódi kapcsolat, a hosszú küzdelem, amely során a képzelet mögött megjelenik a hús és vér ember. Mindketten egyre valóságosabbak lesznek - már úgy viselkednek, amilyenek ők maguk. Idővel minden jól alakul, ha nem esnek kétségbe, elfogadják, hogy a különbözőségük miatt más dolgokat szeretnek, és tiszteletben tartják a másik önállóságát. Mindketten erősebbek lesznek és kiteljesednek. Az egészséges kapcsolatban élők ezt meg is fogalmazzák: "jobb ember vagyok mellette", "úgy érzem, vele önmagam lehetek". Steve Biddulph
4. Akkor sikeres egy házasság, ha van legalább egy-két közös dolog a felekben. Ugyanazt akarják, valamiben közösek, valamiben hasonlítanak. Lehet ez munka, érdeklődési kör, közös gyermekvállalás (mindketten akarnak gyerekeket). Ezek alapvető dolgok, ebből nincs olyan sok, 5-10. Ha ebből egy-kettő hasonlít, akkor már jó az alapja a párkapcsolatnak. Ha nincs, akkor sokkal nehezebb. Bereczkei Tamás
5. A házasság mélységes szeretetről, egymásrautaltságról, elfogadásról, gondoskodásról, közös akaratról, megnyugvásról és önzésről is szól. Az is hozzátartozik, hogy megtanulom a másik szokásait, elviselem, ha morcos, segítek a fájdalmán, örülök a sikereinek, ott vagyok, amikor kell; minden apró kis hasztalannak tûnő pillanatban részévé válok az életének, egészen addig, amíg engedi, vagy ameddig nekem is jó.
6. A szerelem arról szól, hogy találunk magunknak valakit, aki beteljesíti szívünket, aki jobb emberré tesz, mint amilyennek valaha álmodtuk magunkat. Arról szól, hogy az ember belenéz házastársa szemébe, és tudja, hogy ő a legjobb ember, akit valaha ismert. Julia Quinn
7. Negyvennyolc éve vagyunk házasok. Csaknem fél évszázada. Ilyenkor tudja már az ember, mit köszönhet a másiknak, meg hogy ő mit jelent neki. Robert Seethaler
8. Az ideális házasság intim kapcsolat, melyben férj és feleség közösen hoz döntéseket, napi szinten kifejezik egymás iránt a szeretetüket és a megbecsülésüket, és képesek bármiről beszélgetni anélkül, hogy tartaniuk kellene a másik fél ítéletétől, elutasításától vagy kritikájától. Szoros érzelmi kötelék fûzi őket egymáshoz. Akár hetekig is távol lehetnek egymástól, amikor újra találkoznak, ott folytatják a beszélgetést, ahol abbahagyták. (...) Az együtt töltött idő olyan melengető és élvezetes számukra, mint belebújni a kedvenc, puha papucsunkba egy hideg téli estén. Abban a biztos tudatban élnek, hogy a társuk szívből törődik velük, szereti, tiszteli és becsüli őket. Szavak nélkül is értik egymást.
9. A házasság két szerető szívnek arra való egyesülése, hogy elébb megunják, majd meggyûlöljék s végezetre agyonkínozzák egymást. A cél nem mindig ez, az eredmény majd mindig. Ignotus
10. A házasság olyan, mint egy hosszú beszélgetés, amelyet viták tarkítanak. Két ember egyre inkább módosítja a nézeteit, hogy azok egymáshoz illeszkedjenek, és az idők során, harsonaszó nélkül, a gondolat újabb világaiba vezetik egymást. Robert Louis Stevenson