A "szabad akaratba" vetett hit veszélyes, mert táplálja az önmagunkkal kapcsolatos tudatlanságot. Amikor választunk valamit - egy terméket, egy karriert, egy házastársat, egy politikust - azt mondjuk magunknak, hogy "szabad akaratomból döntöttem". Ha ez így van, akkor nincs is mit tovább vizsgálni, azaz semmi okunk arra, hogy kíváncsiak legyünk rá, mi történik bennünk, milyen erők alakították a választásunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. A szabad akarat illúzió. Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk. Sam Harris
2. A "szabad akarat" fogalma az általános felfogás szerint azt jelenti, hogy az ember adott körülmények között akár másképp is dönthet, mint ahogy végül döntött. Kétségtelen: a szabad akarat érzetével mindannyian rendelkezünk, vagyis úgy érezhetjük, hogy - jól-rosszul - magunk irányítjuk a viselkedésünket. Ám (...) a szabad akarat nem más, mint illúzió. Úgy jön létre, hogy a bal agyféltekénk utólag mindig legyárt valamilyen logikus történetet a döntéseink és tetteink magyarázatára. Dick Swaab
3. A hit egy akarati cselekedet, tudatosan mellette döntök. Érzelmi indíttatásból persze, józan paraszti eszemből indíttatva, de a hitem az, amellyel megfoghatom isten kezét. Szabad vagyok, hogy én hozzam meg ezt a döntést, én döntsem el, hogy igen is akarok hinni vagy nem. Ez egy hatalmas erőket felszabadító döntés az emberben. Böjte Csaba
4. Egyikünknek sem okoz örömet az a gondolat, hogy tetteink olyan folyamatokon alapulnak, amelyeket nem ismerünk; jobban szeretjük döntéseinket az akarásnak, akaratnak vagy az önkontrollnak tulajdonítani... lehet, hogy őszintébbek volnánk, ha azt mondanánk: "Döntésemet olyan belső erők határozták meg, amelyeket nem értek". Marvin Minsky
5. - Nincsen szabad akarat (...). Csak a szabad akarat látszata van. - Azt akarja, hogy elhiggyem? Minden nap hozok döntéseket. - Szabadon dönthet arról, milyen fogkrémet használ, vagy milyen italt rendel a vacsorához. De az emberiség nem elég érett ahhoz, hogy irányítsa a fontos dolgokat.
6. A legtöbben úgy gondolják, hogy szabad akaratunk van, hogy mindannyian magunk választjuk meg az utat. Néha járható az út... de néha nem annyira. Minden kanyar, minden forduló próbára teheti az irányérzékünket, de mikor útelágazáshoz érkezünk, döntéseket hozunk és ez határozza meg, hogy kik is vagyunk.
7. Szabadnak hiszed magad, mert azt teszed, amit akarsz; de vajon szabadon döntöd el magadban, hogy akarj-e vagy ne akarj, kívánj-e vagy ne kívánj? S vajon akaratodat és vágyaidat nem olyan tárgyak vagy tulajdonságok ébresztik fel szükségképpen, amelyek semmiképp sem tőled függenek? Jean Meslier
8. Hallottál a szabad akaratról. Tudom, van neked olyan, erős is, ebben is biztos vagyok, csak éppen roppant korlátolt. Mert a dolgokra egyáltalán nincs befolyásod. Azt gondolod, hogy van, és még sincs. Mert földi síkon gondolkodunk, földi látószöggel látjuk a világot, márpedig innen nem rajzolódnak ki az összefüggések. Berente Ági
9. Nem akadályozhatjuk meg azt, hogy mások gondolatai érintsék értelmünket, de megválogathatjuk, hogy mit fogadunk be és mit utasítunk vissza. Hatnunk kell és hatásokat kell eltûrnünk, de hathatunk jótékonyan vagy károsan, és engedhetjük magunkra hatni a jót vagy a rosszat. Ebben rejlik a választás, mely egyaránt fontos nekünk és az egész világnak: "Jól válassz: mert választásod rövid és mégis végtelen!" Annie Besant
10. Mindenki maga választja meg fejlődésének útját. Szabad akaratunkkal és a rendelkezésünkre álló erővel bármit kezdhetünk. Szabadon alkothatunk, és alkotásaink által kifejezhetjük belső értékeinket. Lehetőségünk nyílik arra, hogy segítsük és támogassuk embertársainkat, rokonainkat, barátainkat. Ugyanazt az erőt használjuk akkor is, amikor rombolunk. Tönkretehetjük mások alkotását, letörölhetjük arcukról a mosolyt, testileg és lelkileg bántalmazhatjuk. (...) Bármire használjuk is a rendelkezésünkre álló erőt, egyvalami biztos: mindig van egy célunk, még akkor is, ha ez esetleg nem tudatosodik bennünk. Balogh Béla