A szamaránál is szomorúbb Szemere sem szerzett hamarább szamárlány szamarat szomorú szamara számára, ezért sok szomorú szamárkönny szemerkélt a szamárnál szomorúbb Szemere szomorú szamara szeméből.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs szomorúbb dolog, mint mikor egy szerelmes nő sajnálni kezdi azt, akit szeret. Wass Albert
2. A lány szomorúan nézett a királyra. Szerette volna megölelni, szeretett volna elbúcsúzni tőle, de túlságosan is nyilvánvaló lett volna, hogy kettejük között több van, mint felszínes ismeretség. A férfi is borzalmasan érezte magát, de nem tehetett mást, mint hogy búcsút intsen az angyallánynak és vele együtt a szíve egy jókora darabjának. A. O. Esther
3. Hiába kedves hozzám hiába vesz virágot így még jobban fáj ami fájhat - már régen nem élem a saját életem - egyedül rossz de ketten nem lehet - mindennél rosszabb így nekem mellettem él de nem velem elnézem: idegen és nincsen nincsen kegyelem. Spiró György
4. Á, téged is bánt néha, hogy a gondolat nem fér a szóba! Ez nemes szenvedés, édes barátom, csak a kiválasztottaknak jut osztályrészül; a szamár mindig meg van elégedve azzal, amit mondott, és mindig többet mond a kelleténél. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
5. Százhatvan óra szerelmes magányban Sivárabb, mint százhatvan óra máskor. William Shakespeare
6. Ó, naplemente! Még egy béka szemébe is könnyek szöknek. Kobajasi Issza
7. Zokog - s szép szárán könny csorog, Mint halhatatlan gyöngysorok. Edgar Allan Poe
8. Nem mindig áldásosak a könnyek. Jólesők és gyógyítók, mikor hosszú gyülekezés után végre kiömlenek a szívből - előbb nehezen, majd egyre könnyebben és édesebben; a fájdalom néma kínja megenyhül általuk... De vannak hideg, fukaran szivárgó könnyek, cseppenként szorítja ki őket a szívből a súlyosan és mozdíthatatlanul reá települt bánat: ezek örömtelen könnyek és nem adnak enyhülést. Ivan Szergejevics Turgenyev
9. Könyek gördûltek szép szemedből, Reszketve nyúlt felém kezed, És elválánk némán zokogva, És szívünk mélyen vérezett. Bajza József
10. Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. József Attila