Modern világban élünk, teljesen normálisnak számít, hogy az emberek a szobájuk magányában élnek társas életet egymással. Előkerülnek a gépek, a tabletek, a telefonok, és az apró kamerákon át feltûnik a rengeteg pixeles arc. A legtöbben még ezt sem igénylik, hanem oda-vissza pötyögve képesek megoldani a világ problémáit úgy, hogy ki sem lépnek a lakásukból.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek már nem képesek csendben ülni, és még ha látszólag egyedül is vannak, a közösségi média gondoskodik arról, hogy nem kell elviselniük a magány átmeneti érzését. A "nem" szó kiment a divatból. Az emberek azért élnek, hogy lássák őket, néha kifejezetten meghamisítják az életüket, abban a reményben, hogy ez a pszeudoélet virálissá válik. Ramani Durvasula
2. A személytelen rendszerek világában élünk; nem kell a jelenlétünket ráhelyezni egy pénzkiadó automatára, hogy hozzájussunk a pénzünkhöz; nem kell az akaratunkkal nyomást gyakorolni a mobiltelefonjainkra azért, hogy mûködjenek. A mi körülményeink között senkinek nincs szüksége a jelenlétét bizonygatnia, hogy egyik napról a másikra jusson. És mivel nincs szükség rá, a jelenlétnek ez az érzéke lassan elhalványul, vagy elvész, vagy elfelejtődik - egyszerûbb engedni a rendszereknek, vegyék át az uralmat. Amitav Ghosh
3. Nézem az embereket, akik jönnek és mennek, és mindannyian nagyon belemerülnek a saját kis világukba, amely olyan apró, hogy belefér egy mobiltelefon képernyőjébe - nem csoda, hogy nem tudják levenni róla a szemüket és a fülüket. Paulo Coelho
4. A világ a szemünk láttára uniformizálódik; a telekommunikációs eszközök egyre fejlettebbek lesznek; a lakásokat újabb és újabb háztartási eszközök népesítik be. Az emberi kapcsolatok fokozatosan ellehetetlenülnek, és ettől azoknak a történeteknek a száma is lecsökken, amelyekből felépül egy ember élete. És lassacskán kibukkan a halál arca, teljes pompájában. A harmadik évezred csodálatosnak ígérkezik. Michel Houellebecq
5. Az ember lassan már nincs is jelen a saját életében. Bármit csinálunk inkább, csak hogy elûzzük a csendet, és mindig az az új dolog éltet minket, amibe éppen belefogunk. Sms-ezünk, zenét hallgatunk, bekapcsoljuk a rádiót, vagy csak hagyjuk elkalandozni a gondolatainkat, ahelyett hogy megfékeznénk őket, és kizárnánk a világot egy pillanatra.
6. Lesz idő az ember életében, amikor a nagyvilág minden dámája, öröme és fájdalma elfér egyetlen kis szobában. Ahonnan ki se kell lépni. Mert minden megtörténik, ami két ember közt megtörténhet, akik szeretetük okán és a betegség okozta kényszerből egymás elfogadására szorulnak. Schäffer Erzsébet
7. Amíg nem volt ennyi fényképezőgép, hogy minden telefonban van, és nem voltak idővonalak, hogy állandóan rögzítve vagy, addig az emberek sokkal kevésbé reflektáltak, sokkal kevésbé reflektált életük volt. Most mindenki ebben a csapdahelyzetben van, és állandóan tükörhelyzetek elé vagyunk állítva. Ez egy narcisztikus világ, és aki azt mondja, hogy őrá ez nem hat, az egy póz. Grecsó Krisztián
8. Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétté, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is. Akár egy társsal, gyermekkel is.
9. Ez a mai világ. Mindent kibeszélnek. A tévé meg az újságok bőségesen ellátnak bárki szexuális életének részleteivel, mintha érdekelne. Nem létezik magánélet, és egyfolytában tökéletessé próbálják tenni magukat, pedig semmi nem az. Semmi nem lehet tökéletes.
10. A többség belevész a létezés lármájába, alvajárásban támolyogják végig az életüket, megfeledkezve a külvilágról, a mobiltelefon révületében. Észre sem veszik a többieket. Az emberek önzők és közönyösek, és nem figyelnek arra, ami a látóterük szélén van. Ha nem keltesz feltûnést, olyan gyorsan kimész a fejükből, mint egy álom.