A színház nem csupán az agyra, hanem az "érzelemre" is hatást gyakorol. Következésképpen, ha csak retorikus és okoskodó, ha csak társalgásra korlátozott drámairodalomból kölcsönzött dialógusokat mutat be, akkor már nem színház, hanem konferencia.

Kapcsolódó idézetek

1. A színház lényege a gondolkodtatás, és az, bár ez számtalanszor elcsépelt, hogy tükröt tartsunk az adott kornak. És tényleg, nem válaszokat kell adni, mert énszerintem sokkal érdekesebb, amikor gondolkodásra sarkallja a színház vagy egy adott mûvészeti ág a nézőt vagy a hallgatót, a befogadót.
2. Az a színház, amelyik nem szórakoztat, nem érheti el a hatását, hiszen az unatkozó néző fogékonysága nem létezik. Ugyanakkor, ha a színház pusztán a szórakoztatást tûzi ki céljául, a néző elfogadja azt, de csak olyan élményben lesz része, mintha megivott volna egy pohár sört.
3. Mi a színház? Egy fajta kibernetikai gép. Nyugalmi állapotában ez a gép a függöny mögött rejtőzik. De mihelyt felfedik, hozzálát, hogy bizonyos számú üzenetet küldjön számunkra. Ezen üzeneteknek az a különös tulajdonsága, hogy szimultánok és ugyanakkor különböző ritmusúak; az előadás egy bizonyos pontján egy időben hat vagy hét információt kapunk (ezek: a díszlet, a ruhák, a megvilágítás, a színészek helye, mozdulatai, arcjátéka, szavai), de ezen információk közül egyesek megmaradnak, tartósak (pl. a díszlet), míg mások változnak (a szavak, a mozdulatok); tehát így valódi információs polifóniával állunk szemben, és ez az, amit színpadi hatásnak nevezünk: a jelek egy bizonyos sûrûsége. Roland Barthes
4. A színháznak nagyon érzékenyen kell közvetítenie a nézőknek, sokszor a dolgok előtt járva. Jelezni, hogy mire kellene figyelni, vagy rátapintania arra, ami a nézőket izgatja, érdekli. Ez dolga a színháznak. De azt sem jó sulykolni, hogy minden rossz. Nem jó nyomasztani. Máté Gábor
5. A színház szerintem egy olyan fórum, ahol mindenki érti egymást. Egy nyelven beszélünk, a színház nyelvét használjuk.
6. A színháznak csak sejtetnie kell. Nem helyes, ha direkten kimondódnak a dolgok, mert az megosztja a nézőket. Bezerédi Zoltán
7. A színház olyan értéket képvisel, mint egy iskola, hiszen nemzedékek nőnek fel benne, akik később színházbarátok lesznek. Ez nem csak azt jelenti, hogy előadást néznek, hanem azt, hogy kulturált emberekké válnak.
8. Nem vagyok pszichológus, nem tudom, mitől, hogyan gyógyulnak a lelki sebek, de a színház akkor mûködik, ha erős az alkotóban a közlésvágy és pontosan tud fogalmazni.
9. Azonnal érződik, hogy jön-e aznap az emberrel a közönség. Amikor nem, az nagyon nehéz, mert ilyen helyzetben könnyen abba a hibába lehet esni, hogy elkezdünk erőlködni, ami viszont csak még inkább eltartja az egésztől a közönséget. Fontos, hogy legyen bennünk egy könnyedebb lelki tartás, nem szabad erőltetni semmit, így végül többnyire átbillen a dolog. Nagyon érdekes, hogy sokszor elég csak három-négy ember, akik képesek magukkal vinni a közönség többi részét, akiknek köszönhetően eluralkodik egy hangulat. Talán pont ez a színház lényege, hogy minden este másik közönséggel találkozik az ember, és hogy miként sikerül hatni rájuk újra és újra. Molnár Piroska
10. A színház (...) a kölcsönös megtévesztésen alapszik. Az előadó úgy tesz, mintha nem saját maga, hanem másvalaki volna, a közönség meg önként aláveti magát a megtévesztésnek. Ebben a pimasz játékban mindkét fél megalázza magát, mert hagyja, hogy palira vegyék. A színész roppant sebezhető, mert hátha nem sikerül a dolog, és hiába bízik abban, hogy a közönség elismeréssel adózik ügyes hazugságának. A nézőtéren ülők érzései - mármint az, hogy ne érezzék magukat átvert hülyéknek - viszont attól függnek, elég tehetséges-e a színész. Ha a színész kellő ravaszsággal hajtja végre a dolgot, akkor mindenki nyer. Cserébe a néző körülbelül egyórányi kollektív - és ártalmatlan - varázslatot kap. Michael J. Fox