A szorongás olyan, mint a kutya. Addig megy, szimatol, ás, amíg nem talál magának egy csontot. Hiába nincs rajta hús, hiába nem lakhat jól vele, talán még el se tudja rágni. Mégis vicsorog, ha bárki el akarja venni tőle. Ölni tudna érte. Pedig igazából aligha pont egy üres, meszes, kiszáradt csont utáni vágy késztette kutatásra.

Kapcsolódó idézetek

1. A szorongás olyan, mint a félelem, csak nehezebb elviselni. Oka megnevezhetetlen, s mivel nem lehet tudni, mitől támad, azt sem lehet tudni, mikor szabadulhatsz meg tőle. Rácz Zsuzsa
2. A szorongás megmagyarázhatatlan érzés. Ugyanolyan, mint a félelem. De ha valaki fél, az tudja, hogy mitől fél, ha pedig szorong, nem tudja, hogy mitől. Géczi János
3. A szorongás egyenlő a félelem megszorozva a fantáziánkkal. És azért nehéz ellene harcolni, mert van egy megfoghatatlan eleme, és az maga a fantázia. Al Ghaoui Hesna
4. A szorongás egy folyamat. Mozgásban van, hol vadul, hol lomhán, de mindig körbe-körbe jár. Határozott célja van, az, hogy a gondolkodás révén bizonyosságot nyerjünk. Ezen a ponton fontos különbség van a szorongás és a félelem között: a szorongásnak az a célja, hogy megszüntesse önmagát. A félelem állapot, míg a szorongás cselekvés. Egy póktól például nem szorongunk. Attól félünk. Ha félünk valamitől, óvakodunk tőle. Nem szükségszerû, hogy megkérdőjelezzük, jogos-e a félelmünk. Roland Paulsen
5. A szorongás a jövőbe kivetített, megfoghatatlan, fantáziával megspékelt félelem. És ennek a képletnek van egy olyan eleme - a képzelet -, amely teljesen képlékeny, nehezen megfogható vagy irányítható, és amivel szembenézni sem tudunk. És éppen ezért pusztító! Ezért emészti, zabálja fel a lelkünket és testünket, ha nem szabunk gátat neki. Al Ghaoui Hesna
6. Amíg nincs semmid, attól félsz, nem is lesz. Ha már van, attól rettegsz, valaki elveszi. Amíg nincs senkid, attól félsz, nem is lesz. Ha már van, attól rettegsz, valaki elveszi vagy valami miatt elveszítheted őt. Minden szorongás valójában a veszteségekről szól.
7. Amilyen temérdek fizikai tünettel jár a szorongás, nem csoda, hogy az ember arra gondol: komolyan beteg. Korábban azt mondtam, hogy a szorongás megfoghatatlan dolog. Úgy is mondhatnánk, hogy sunyi betegség. Hihetetlenül jól imitál más betegségeket. Az embert felemészti a betegségtől való rettegés - az első pánikroham bekövetkeztekor a legtöbben azt hiszik, hogy szívinfarktusuk vagy stroke-juk van. Később aztán agydaganatra, sclerosis multiplexre vagy Parkinson-kórra gyanakodnak. És a lista nagyon hosszú.
8. Szorongás. Olyan furcsa. Majdnem minden ember tudja, milyen érzés, mégsem tudja megmagyarázni senki. (...) Hogy lehet, hogy valami, ami ilyen erősen dörömböl bennünk, nem tûnik fel a képeken fekete, csontunkba beleégett sebekként? Fredrik Backman
9. Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, akkor megsokszorozódik az energiánk, szinte kifogyhatatlanná válik. De ha kételyeink vannak, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szorongani kezdünk. Az a fizikai és érzelmi energia, amelyet a szorongás emészt fel, elképesztő mértékû.
10. A szorongás annyiban különbözik a szomorúságtól, az aggodalomtól, a mélabútól, a nyugtalanságtól, a félelemtől vagy a haragtól, hogy nincs beazonosítható tárgya. Egy vegytiszta idegállapot, amelynek azonnali testi következményei vannak: szorítás a mellkasban, kapkodó lélegzet, idegesség, ügyetlenség (...), dühroham, aminek az első szembejövő issza meg a levét, elfojtott dühöngés, ami megmérgezi a vért, kiöli a vágyat, és éppen olyan kapkodóvá teszi a gondolkodást, mint a légzést. Daniel Pennac