A szüleim (és a legtöbb szülő) azt mondták, hogy addig nem fogom megérteni, mennyire szeretnek engem, amíg nekem magamnak nem lesz gyerekem. (...) Ez az a szeretet, amit nem választasz, az állati szeretet, ami értelmet ad az életednek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az én döntésem, hogy szeretem a barátaimat. Az én döntésem, hogy szeretem a feleségemet. Azt hiszem, ahogy egyre idősebb lettem, még arról is én döntöttem, hogy a szüleimet szeressem. De abba nincs beleszólásom, hogy a gyerekeimet szeretem-e. A gyerekeim szeretetét nem tudom befolyásolni. Az egy állati szeretet. Olyan, mint az éhség. Több, mint az éhség - az éhséget néha tudom befolyásolni (...). A gyerekeim szeretete olyan, mint a levegővétel. Penn Jillette
2. Van valami, amit nehéz megfogalmazni, mert már túl sokan kimondták. Egy szó, amire nincs változat. Szeretet. Anyai szeretet. Anya, aki ezt az érzést minden más érzésnél fontosabbnak tartja. Aki minden felelősségérzetével megteremti az élet lehetőségét, ha eldönti, hogy világra hoz. Anya, aki megvéd minden bajtól, aki megtanít enni, járni, beszélni, nem csak nézni, de látni is, megérteni az embereket, megismerni a világot, a múltat és a jelent is, és megtanít védekezni a bajok ellen... És rátalálni az útra, amelyen érdemes elindulnod, és talán végigmenned is. Aki a te sikeredet a magáénak is érzi, és boldoggá teszi. Aki fogja a kezed, aki veled megy mindenhová, amíg kell, de mikor eljön az idő - ha fájó szívvel is -, el tudja engedni, hogy a magad útját járd. Halász Judit
3. "Feltétel nélkül szeretlek. (...) Ilyen a szülői szeretet. Nem múlik el, történjen bármi." Az emberek mondanak ilyesmit anélkül, hogy belegondolnának, micsoda rémálmok válhatnak valóra, micsoda helyzetbe kerülhetnek. Hogy akár az egész világ megváltozhat körülöttük, és elmúlhat a szeretet. Egyikükben sem merül fel, hogy a szeretetüknek valaha próbát kell kiállnia, és elbukik. Cassandra Clare
4. Sosem tartoztam azok közé (...), akik úgy érzik, hogy a gyerekük iránt érzett szeretetük valahogy felette áll minden más szeretetnek, jelentőségteljesebb és fontosabb és nagyobb minden másnál. (...) De rendkívüli szeretet ez, mert az alapja nem testi vonzalom, nem is érzékiség vagy intellektus, hanem a félelem. Az ember nem ismeri a félelmet, amíg nincs gyereke, és talán ez csal minket arra a gondolatra, hogy ez a szeretet hatalmasabb, mert maga a félelem hatalmasabb. Minden nap az első gondolatod az, hogy "szeretem", de: "Vajon hogy van?" A világ egyik éjszakáról a másikra átrendezi magát a rettegés akadálypályájává. Hanya Yanagihara
5. Tudnod kell, hogy mennyire szeretlek... olyan értelmet adtál életemnek, amit nem is várhattam. És ezt senki nem veszi el tőlem.
6. Szeretlek, mert eljöttél az életembe. Ebben benne van minden... És most együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Úgy érzem, nem tudnék élni, ha nem szeretnélek. Te vagy az éltető levegőm. (...) Ezt kezdetben nem ismeri fel az ember. Ez együtt fejlődik a szívünkkel. Meg kell hozzá nőnünk, meg kell erősödnünk... Emlékszel? Hogy szerettük egymást! És nem beszéltünk róla. Az ember gyerekes és ostoba. Aztán, egy szép napon, világos lesz minden, s az a szó kicsúszik az ember száján... Nincs más mit tennünk; szeretjük egymást, mert ez az életünk. Émile Zola
7. Nem az a fontos, hogy engem szeressenek, belém legyenek szerelmesek, hanem az, hogy én szeressek, én legyek szerelmes. A szerelem és a szeretet számomra a legfontosabb. Az élet élővé, élhetővé válik általuk. Mészáros Márta
8. Egy szülőnek elképzelhetetlen, hogy elveszítse gyermekét, mert őt szereti a világon a legjobban. Hús a húsából, vér a véréből. Bármijét odaadná, csak hogy boldognak lássa. A gyermeke öröme az övé is, de a fájdalmában is ugyanúgy osztozik.
9. Miért van az, hogy a szüleim, akik olyan jóságosak, és annyira szeretnek, sehogy sem tudják felfogni, miben is élünk mindannyian? Sem a gondolataimat, sem az érzéseimet? Vagy velem is ugyanez lesz majd, és a gyerekeim rám is ilyen értetlenül néznek majd, és azt gondolják: az apánk olyan jóságos, és annyira szeret bennünket, de nincs miről beszélni vele? Bele van bonyolódva a saját unalmas, érdektelen világába. Nem, ilyen nem eshet meg velem. Ljudmila Ulickaja
10. Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott, és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem, megbirkózunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk, csak afféle kiindulási pont: etetnek, öltöztetnek, és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba, és megtaláljuk a magunk törzsét.