A szülőföldnek sírhantjelöltjei vagyunk. És egyhangúlag megválasztott emlékei. Mert az utolsó hely az, ahol nevünk emlegetése kilobban... Mert amikor mindenütt elfelejtettek: a szülőföldnek még mindig akad mondanivalója rólunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az utolsó szavaink visszahangoznak a fejemben. Bárcsak visszavonhatnánk mindent, amit mondtunk! 5 Seconds of Summer
2. Itt vagyunk mi, többmilliárdnyian, a magunk ezernyi bújával, bajával, a fejünkben hemzsegő, lüktető, számlálhatatlan érzéssel, gondolattal, impresszióval, és közülünk csak kevesen tudják elmondani magukat. Holott aki birtokában van bármilyen kifejező vagy teremtő képességnek, tudván tudja, ezért születtünk: magunkat elmondani. Elmondani újra és újra, s megannyiszor azt remélni: most megtettük, ezúttal már biztosan nem hagytunk ki semmit. Ám sosem sikerül mindent elmondani, ez már az utánunk következők feladata, és így tovább. Vavyan Fable
3. Nos: ennyi marad az emlékekből. Utólag ruházzuk fel őket értelemmel, mint a rosszul hallott, s ezért hiányos mondatokat. Hallgatózunk, próbálkozunk. Hátha megtudjuk, kik voltunk. Ács József
4. Ilyen az élet: félünk, kiabálunk és - elhallgatunk. Sokan vagyunk, kik itt járunk-kelünk, s mégis halottnak vélnek bennünket!... Azt hisszük... hogy valaki vagyunk. Semmi sem vagyunk, fiam... semmi, csak kis darab papiros, melyet egy írólélek tölt ki.
5. Ifjúkorunk városai formáltak bennünket azzá, amik vagyunk, legyenek bármilyen elmaradottak is. Megvetjük őket, vagy, vesztünkre, túlságos könnyen megfeledkezünk róluk. Pedig hidd el, néha haza kell és haza is lehet látogatnunk. Nem, nem azért, hogy megtaláljuk elveszett otthonunkat, hanem, hogy emlékét szentté tegyük. Robert Fulghum
6. Azon íróknak és költőknek, akik számára azért léteznek országhatárok és kulturális korlátok, hogy újra meg újra kétségbe vonják őket, igazság szerint egyetlen örökkévaló és hordozható szülőföld létezik. A történetek földje. Elif Safak
7. Mindenkinek megvan a maga Trianonja, Erdélye, lecsatolt, elvett, elvesztett nemzetrésze, de ez sovány vigasz (...). Minden történelmi adat, minden háború, minden békekötés, minden elvesztett és megnyert ügy mögött, és minden centiméter kiigazított határ mellett emberek vannak. Emberek, akik élni szeretnének, és azt akarják, hogy egyszer majd a szülőhazájuk földje fogadja be őket.
8. - Miért érzem azt, hogy valakik a fejünk fölött már rég leosztották a lapokat, és nekünk csak korlátozott lehetőségünk van a saját sorsunkba beleszólni?! - Mert ez így van. Nem ismerjük azt a tervet, amit születésünk előtt kidolgoztunk magunknak. Mindent, de mindent elfelejtettünk. Hogy valójában kik vagyunk, és merre tartunk: fogalmunk sincs. Ara Rauch
9. A veszteségeket, amelyek értek, érnek és érni fognak mindnyájunkat, meg kell gyászolnunk, közösségként, családként, egyénként. (...) Szükségünk van arra a vödör könnyre, amivel megsiratjuk azt a rengeteg mindent, ami elveszett. Elsősorban halottainkat. Aztán az élethez fûzött reményeinket, füstbe ment terveinket, álmainkat, azt az életet, amelyet elképzeltünk és felépítettünk, és amelynek a romjain állunk. Tompa Andrea
10. Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! - Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk! Ady Endre