A szülők először elfogultak, később csalódottak, legvégül pedig dühösek.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyermekek azzal kezdik, hogy szeretik szüleiket, majd, hogy felcseperednek, ítélkeznek fölöttük, néha pedig meg is bocsátanak nekik. Oscar Wilde
2. Amikor a szülők próbálnak menőnek tûnni, az az esetek nagy részében szekunder szégyenbe torkollik.
3. A szülők viccesek: amíg körülöttünk nyüzsögnek, addig az őrületbe kergetnek, aztán miután elmennek, az ember úgy érzi, fölrobbant a világa.
4. Először voltak a dalok, aztán lett belőlük az ordítás, végül pedig ez a szüntelen motyogás. Krusovszky Dénes
5. Az emberek manapság először vádaskodnak, aztán teszik fel a kérdéseket. Ian McDonald
6. A szülők is idegesek, és nem tudják már, mire való volna az iskola. Azt várják tőle, hogy a kész tudásanyagot a gyerek fejébe beletegyék, amivel majd bejut az egyetemre. Holott minden gyereket arra kellene megtanítani, hogy a saját helyzetéből, tehetségéből kiindulva, gondolkodni tanuljon meg. Jelenits István
7. Milyenek a szülők? Bizonyos mértékig kivétel nélkül elfogultak, gyermekeik oldaláról látják a világot, (...) saját magukat próbálják meghosszabbítani gyermekük által, hogy amikor már jobbára pontot tettek életük végére, nyugodt szívvel elmondhassák: az én vérem igenis tovább folytatódik. Ez pedig nemhogy kizárná, hanem egyenesen magába foglalja az önzést...
8. Van valami nagyon rémisztő abban, ha az ember kétségbeesettnek látja a saját szüleit. Cecelia Ahern
9. Amikor a gyerekeinkben csalódunk, magunkban csalódunk. Fredrik Backman
10. Szörnyû, amikor a szülők problémái tönkreteszik a gyerekek legszebb perceit.