Először voltak a dalok, aztán lett belőlük az ordítás, végül pedig ez a szüntelen motyogás.

Kapcsolódó idézetek

1. A szülők először elfogultak, később csalódottak, legvégül pedig dühösek. Szvoren Edina
2. A világ olyan templommá vált, amelyben nem tudunk énekelni, tehát ordítunk. John Cage
3. Az étel hallgataggá, az ital fecsegővé szokta tenni az embereket. Macrobius
4. Az emberek manapság először vádaskodnak, aztán teszik fel a kérdéseket. Ian McDonald
5. A félelem ragályos, akárcsak a sírás.
6. Némely szó egyszersmind beszéd is, sírás és kiáltás egyszerre. Minden rajongás és minden fájdalom egybeolvad, és együtt tör ki benne. Victor Hugo
7. A vita rendszerint viszállyá fajul. Jane Austen
8. Az ember véges számú traumát tud elviselni, aztán kimegy az utcára üvölteni.
9. A hangjából sugárzott a magány. A bánat, a fájdalom. A múltról énekelt, amely fogva tartja, és amelyből nem is akar szabadulni.
10. Ha sokan hallgatnak, akkor egy maroknyi csoport hangja is azt a benyomást kelti, hogy mindenki ordít. Fredrik Backman