A tanulás átalakít bennünket, azt teszi, amit minden táplálkozás, amely szintén nem csupán "fenntart": - ahogy a fiziológus tudja. De alapjaink mélyén, egészen "ott lent", természetesen lappang valami taníthatatlan, a szellemi fátum gránittömbje, az eleve elrendelt, kiválasztott kérdésekre adott eleve elrendelt döntés és válasz gránittömbje.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egyén tetőtől talpig egy darab fátum, egy törvény, még inkább szükségszerûség minden leendő s eljövendő számára. Azt mondani neki "változz meg", annyit jelent, hogy azt követeljük, változzon meg minden, ráadásul hátrafelé... Friedrich Nietzsche
2. Mélyen legbelül mindannyiunkban megtalálható az alapvető tudás, miszerint a hiteink puszta előítéletek, melyeket a szüleink és tanáraink sulykoltak belénk. Az a mennyiségû energia, amit beleölünk abba, hogy úgy tegyünk, hogy ez nem így van, végtelenül legyengítő és idegőrlő. Stefan Molyneux
3. Az életünk folyamatos tanulás, mindenből építhetjük magunkat, és sok minden akár le is rombolhatja egy-egy, korábban már megszilárdult tulajdonságunkat.
4. A tanulás elfedi az ösztönös tudást, amivel születünk. Mert minden, amit tudnunk kell, eleve bennünk van. Wahorn András
5. Az értelemnek megvannak előítéletei, az érzékeknek bizonytalanságai, az emlékezetnek határai, a képzelődésnek villanatai, az eszközöknek tökéletlenségei; a tünemények végtelen számúak, az okok rejtettek, az alakok talán átmenetiek s változók. Ennyi akadály ellen, melyek bennünk vannak, s melyeket a természet kívülről elénk halmoz, mivel rendelkezünk? Lassú tapasztalattal s korlátolt gondolkodással: ezek az emeltyûk, melyekkel a filozófia a világot mozgatni akarja. Denis Diderot
6. Olyanok vagyunk, akár a földbe ültetett mag. Növünk-nődögélünk... Előbb csak törzs vagyunk. (...) Aztán a fa, amely az életünk, elkezd ágakat hajtani. A törzsből más-más magasságban kihajtanak az ágak, majd azokból is szerteágaznak ellentétes irányban növő ágak. Azok az ágak további ágakban folytatódnak, amelyek vékony ágakká válnak. A vékony ágak pedig, ha belegondolunk, egyazon növényből indultak ki. Az élet is ilyen, kicsit nagyobb léptékben. Minden egyes nap minden egyes másodpercében. A mi perspektívánkból - azaz mindenki perspektívájából nézve - kontinuumnak érződik. Az ágak csupán egyetlen utat jártak be. Ám vannak más ágak. Vannak más mai napok. A többi életünk más lehetett volna, ha az életünk korábbi szakaszaiban más döntéseket hozunk. Ez az élet fája. (...) Az embert megőrjítheti, ha belegondol, milyen életei lehettek volna. Matt Haig
7. Az ember, míg él, folyamatosan változik. Nem hiszek abban, hogy a felnőttek már nem változnak. Az alaptermészetünk marad, de az ember nem csak abból áll. A kialakult alaptermészet felett az életem gondolatok, tettek és döntések hosszú-hosszú, szüntelen munkálkodó sorából áll össze. Velem szemben pedig itt áll az egész világ az összes csábító kihívásával. Nem az állandóan cserélődő sejtjeim miatt vagyok egészen más ember, hanem a sok külső hatás miatt, amit nap mint nap átélek. Az élet folyamatosan kihív bennünket.
8. Az ember elsődlegesen minden ehetőt elnyelő bendő; a többi funkcióját illetően már lehet fennköltebb, ám azok mind csak ezután következhetnek. Meghalunk és eltemetnek, idővel minden mondásunkat és tettünket elfeledik, ám az elfogyasztott étel gyermekeink ép vagy romlott csontozatában tovább él. Azt hiszem, nem túl nehéz belátni, hogy a táplálkozási szokások változásai fontosabbak az uralkodói dinasztiák vagy akár a vallások változásainál. George Orwell
9. Rossz helyzetekbe belekerülünk. Az élet próbál minket formálni fájdalmak árán. A fájdalom elkerülhetetlen, ezt sajnos meg kell értenünk. De ha tudjuk, hogy ez értünk történik, (...) nem az a kérdés, hogy miért történik velem, hanem hogy mit kell ebből tanulnom. Dobó Kata
10. Csapások súlya alatt sem veszítheti el méltóságát az ember, sem a hitét azokban az értékekben, amelyek becsesek számára. A természet fenséges erőinek játékszere, porszemnél is kisebb a végtelen világmindenségben, mégis fittyet hányt az elemi erőkre, és az emberi agy, a változások bölcsője, nekigyürkőzött, hogy megzabolázza őket. Bármilyenek legyenek is az istenek, az emberben is van valami isteni, de van benne valami az ördögből is. Dzsaváharlál Néhrú