Ugrás a tartalomra
A tapasztalat bizonyítja, hogy a kezdeti lendület jó start az idegen nyelven való olvasás megszokásához, hiszen ez is csak szokás kérdése, mint minden más emberi aktivitás. A fő az, hogy megtanuljunk nem elkedvetlenedni az idegen nyelvû szöveg barátságtalan közegétől. Ki nem érzett még enyhe borzongást, amikor a Balaton hûvös hullámai közé vetette magát? Kiben nem fogant meg ilyenkor a vágy: visszamászni a napsütötte homokra? És ki nem örült egy-két perc múlva, amikor már hozzászokott a víz hidegéhez, hogy nem engedett a csábításnak? A kezdeti viszolygáson és elbátortalanodáson van hivatva átsegíteni az "úszót" az új közeg - az idegen nyelvû szöveg - érdekessége.
Kapcsolódó idézetek
-
Mindig felvillanyoz egy új mûvel való találkozás. A lefordítandó kultúrával való szembesülés, a zárt világ, amit szeretnék feltörni, megfejteni, megérteni. Közben felfedezem a másik nyelv szépségét, ritmusát és humorát, idiómába kódolt lelkét. Kettőzöttem élem át a szöveg örömét. Ez egyrészt élvezetes játék, szárnyaló szabadság, másrészt viszont ott van az idegen mondatok szorításának kínja, ám a belőle való szabadulás diadalmas öröme is.
-
Ha nem az anyanyelvünkön olvasunk szépirodalmat, mindig elválaszt a mûtől némi távolság. Nem ismerhetünk minden szót, nem látjuk a helyszíneket, nem jut el hozzánk minden burkolt célzás. Erre kínál megoldást a mûfordító. Világossá teszi a homályos kifejezéseket, kifaggatja a szerzőt a rejtett utalásokról, közben a szavakat rakosgatva ő maga is nagy utat tesz meg térben és időben. Idegen tájakat nézeget, elmúlt vagy sosem létezett korok viseleteit, szokásait, alakjait rekonstruálja, és ezt azért teszi, hogy az olvasó is otthonosan mozoghasson a szövegben.
-
Az ember hozzászokik a környezetéhez. Így megy ez. Kezdett elkényelmesedni. Túlságosan is, ahhoz képest, hogy honnan indult. Most azonban ez az életstílus volt az általánosan elfogadott. Eltûnődött, hogy vajon még mindig olyan kemény-e, mint régen, amikor bement azok közé a hazugok közé, és félelem nélkül szembeszállt velük. Biztos volt benne, hogy a válasz: nem. És nem az évek gyengítették meg. Hanem a kényelem.
Harlan Coben
-
Milyen hát az a szerelem, amely szétporlik a nyelv gátjain? Milyen az a viharos hullám, mely szûkölő kutyaként vonul vissza az első összecsapáskor? Milyen íratlan törvény marasztalhat téged az egyik, engem pedig a másik parton, amikor mind a ketten úszni akarunk? Hát persze: kedveljük partjainkat! Te mondjuk a fûzfáid és a síkságod miatt, én talán a virágzó pityókaföldekért és a kukoricáért... De milyen hidat építsünk közéjük? Szerintem - erőset, tartósat. Hogy azon átkelve mindketten otthon érezhessük magunkat bármely parton. Hogy ne bántsa büszkeségünk, ha egyenlő módon birtokba vesszük egymás világát, de nem mint a győző vagy a legyőzött, hanem egyenlő felekként. És büszkén arra, hogy sok-sok kortársunkkal ellentétben mi szabadabban lélegzünk. Csalogassuk be egymást kedvenc búvóhelyeinkre, ismerjük meg gyermekkorunk minden zegét-zugát, járjuk be a nyelvek bozótját, s ha majd gyermekeink is lennének, ne ejtsük őket váratlan csapdába, hogy - nosza, válasszatok! Legyen természetes világuk a folyó mindkét partja, s tudjanak önfeledten játszadozni azon a kő- vagy acélhídon, mely nemcsak érettük, de az időnek is készül.
-
Idegen az ember a természetben. De erre csak akkor gondol, ha olyan helyzetbe kerül, hogy megcsapja a természet nagyszerûségének, szép lelkének varázsa. Ilyenkor rátör az emberre is a hallgatás, fél tagolt szóval megtörni a csöndet, mert még benne lappang réges-rég volt őseinek öntudatlan illeme, igazodása a vadon törvényeihez...
Szilvási Lajos
-
Nagyon izgalmas, ha az ember könyvét tömegek olvassák. De az ember, miközben százzal siklik egy óriási hullám hátán lefelé, könnyen megfeledkezhet róla, hogy ha nem ördögien ügyes, a következő pillanatban újabb meglepetés érheti: a másik hullám átcsap a feje fölött, s ahogy jöttünk, olyan nyomtalanul tûnünk el a hullámvölgyben.
Richard Bach
-
Annyi mindent megtapasztal az ember egy másik országban, aminek itthon már a létezését sem hiszi el... furcsa módon alakul ki ez az érzés, a külföldön töltött idő előrehaladtával. Kezdetben hajlamosak vagyunk elutasítani a nem szokványos helyzeteket. Ha itthon valamit megszoktunk, kint pedig máshogy csinálják, akkor sok esetben az első reakciónk az, hogy ez hülyeség. Aztán később rájövünk, hogy lehet máshogy, másként is alakítani az életet, nem csak úgy, ahogyan azt otthon megszoktuk.
Márki-Zay Péter
-
Szeretjük azt hinni, hogy nem félünk, és szívesen fedezünk fel új helyeket és szerzünk új élményeket, de a helyzet az, hogy folyamatosan rettegünk. Talán a félelem a vonzalom része. (...) Az egyszerû napok uncsik. Egy kisebb katasztrófa: na, arról érdemes beszélni!
-
Én igyekeztem megőrizni azt a lázat, izgalmat, amit az ifjúság fût az olvasás alá. Ez a világ felfedezésének izgalma. Ha ezt a kíváncsiságot sikerül megőrizni, akkor megmarad valami az ifjúságból.
Ungvári Tamás
-
Az elsajátított nyelv csupán álarc, kölcsönzött identitás. Kellő távolságtartással kellene hozzá viszonyulni, és sosem volna szabad engedni a csábításnak, hogy az ember teljesen alkalmazkodjon hozzá, és ezáltal megtagadja anyanyelve hangait, hogy a másokét utánozza. Aki enged ennek a csábításnak, azt kockáztatja, hogy elveszíti az emlékezőképességét, a múltját, anélkül, hogy másikat kapna helyette.