A teám kihûlt, azon gondolkodom, Miért keltem fel. A reggeli eső miatt párás az ablakom, És semmit nem látok, De ha mégis, akkor minden szürke lenne. A fotód a falon Emlékeztet arra, hogy nem olyan rossz, Nem olyan rossz.

Kapcsolódó idézetek

1. - A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Sok minden jó, ami gonosznak tûnik. Gondolj csak az esőre. - Az esőre? (...) - Átkozzuk az esőt, amikor a fejünket veri, nélküle mégis éheznénk. George R. R. Martin
2. A napsugár az ablakon át cirógatja arcom, Behunyt szemmel arra gondolok, mikor átölelsz, ha alszom. Ha lemerült a szívem, mindig te voltál a töltő, és hogy megköszönjem neked ezt, kevés egy emberöltő. Children of Distance
3. Jó reggelt, Tél! Már vártalak. Hajnalban a deres mezőn, este a kopasz fák alatt. A fagy jelezte jöttöd, hogy az őszt a sárba döntöd. A fagy és a félelem, hogy fény nélkül mi lesz velem.
4. Ha nem hallod is, talán érzed. (...) Színes gondolatok talán eljutnak az emberekhez a bezárt ablakon, ajtón, sőt a falon át is. Amikor itt állok a hidegben, és szívből kívánom, legyél újra egészséges és boldog, talán elfog egy kis jóérzés, bár nem tudhatom, miért. Frances Hodgson Burnett
5. A nappalt még csak jól bírom, emléked este fáj nagyon. Arcod ott dereng a falakon, a hangod szól egy szalagon. Nem lehet nem gondolni rád. Mindegy, vállalom vagy tagadom, de szent igaz, hogy akarom: nem tudok nem gondolni rád, nélküled üres lett a ház, néptelen.
6. Mint nagy kalap borult reám a kék ég, és hû barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak között kivert az éhség s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak s leheletemtől megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt. Francois Villon
7. Új tavasz nem jön a télre, hullámunk partját elérte. Néha még jó, ahogy nézel, a megszokás tart erős kézzel. Tévedés volt itt keresnem társat, de új útra leltem. Az emlékek szépek, de mára kiégtél. Mondd, mi is vár, ha nincs szerelem, de nincs vége. Depresszió
8. Az utakat még könnyen járom, De a hegy alján már megállok. Tudom, hogy fentről messzebb látnék, Ott több a nap, kisebb az árnyék, De majd feljutnak újak, mások.
9. Tegnap óta minden más lett, mi addig volt; Nehezebb már, pedig kisebb a súly. A kapuban tétován megállok még, Mintha hinném, hogy felderül, S nem rám zuhan újból az ég. Ismerős Arcok
10. Átléptek rajtam, de itt vagyok, A sorsomat írják a csillagok, Tudom milyen érzés a padlón, de soha ne add fel, Mert eshet az eső a szemembe, Fúj a szél nagyon messzire, Én a nulláról is felállok, bármerre mennem kell.