A testi javakba merült ember nem érzi az én-t. Sose mondja: "Én boldog vagyok. Nekem gyönyörûség az életem." Az én el van benne homályosodva, mint a gyémánt a szemétre került gyûrûben. Azért szenvedünk tehát akaratlanul vagy akarva, hogy a lelkünk tisztuljon, erősödjön.

Kapcsolódó idézetek

1. A testi gyönyör érzéki élmény, éppen úgy, mint a tiszta szemlélet, vagy a tiszta érzés, amellyel egy szép gyümölcs tölti el a nyelvet; nagy, véghetetlen tapasztalatunk ez, és tudást nyújt a világról, minden tudás teljességét és színe-javát. És nem az a rossz, hogy elfogadjuk - az a baj, hogy úgyszólván mindenki visszaél vele, elpazarolja, élete fáradt perceiben izgatószerül és szórakozásul használja fel, s nem erőgyûjtésül a legmagasabb feszültség pillanataihoz. Hiszen az emberek még az evésből is valami mást csináltak: az egyik oldalon ínség, a másikon bőség tette zavarossá ennek a szükségletnek a tisztaságát, és ugyanilyen szomorúvá vált minden mély és egyszerû létszükséglet, amelyben az élet megújul. De az egyes ember a maga számára megtisztíthatja, és élhet tisztán. Rainer Maria Rilke
2. Senki sem szenved igazságtalanul. Gyötrelmeink oka messzi múltunkban gyökeredzik. Küzdelmeink, vergődéseink, életünk keresztútja vezeklés, de egyszersmind megtisztulás is. Semmi sem fejleszti annyira a lelket, mint a lelki szenvedés, semmi sem tisztítja meg jobban az anyagiságtól, mint a testi gyötrelem. A szenvedés tehát a mi Mesterünk, épp ezért a legfőbb szerepet játssza életünkben mindaddig, míg lelkünk annyira meg nem világosodott, hogy nem szorul többé a kínok ostorára.
3. A testem nem az én testem (...), csak egy test, amiben átmenetileg éppen az én lelkem tartózkodik. Ha a testem szenved, hát szenvedjen. Leszarom. Nincs közöm a fájdalmához. Cserna-Szabó András
4. Amint elfogadod, hogy az én egy testi jelenség, egyértelmû, hogy nincs nagyobb hatása a testre, mint a gőznek egy vízforralóra. Az én a gondolat következménye, nem pedig oka. Másképp gondolni annyi, mint egy természetfeletti anyagtalan lelket hozni a magyarázatba. Matt Ridley
5. A szenvedés gyakran annak az eredménye, hogy ellenállunk a tapasztalásainknak. Elégedetlenek vagyunk magunkkal, másokkal vagy egy adott helyzettel kapcsolatban, és azt kívánjuk, bárcsak másképp lenne. Amikor ellenállunk annak, ami van, rengeteg fizikai feszültséget hozunk létre a testünkben (mivel szembemegyünk a felmerülő helyzettel), és mentálisan kimerülünk (mivel megpróbáljuk megjavítani vagy megváltoztatni mindazt, ami felmerül).
6. Aki elhanyagolja a saját testével való kapcsolatot, és lemond az önmagával folytatott szeretetteli, együttérző kommunikáció lehetőségéről, idővel egy merev, rideg, önkritikus belső világban találhatja magát, ahol nem jó érzés időzni, ahonnan menekülni kell. A lelkünk mélyéről fakadó igazság elhalkul, míg a test üzenete - hiába egyre hangosabb - zavaros és érthetetlen marad. Pedig jó tudni, hogy ha eltévedünk saját lelkünk útvesztőiben, a testünk ott van, mint végső iránytû, mely hûségesen tükrözi rólunk mindazt, amit a tudatunk elől igyekszünk elrejteni. Buda László
7. A test boldogsága hullámzó és mámorító, s mulandó természete miatt nem tudjuk igazán élvezni. Az igazi élvezet a lélek boldogsága, s nem a testé. A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda
8. Szenvedéseink tárgya: a hiány, valakinek vagy valaminek a hiánya. Vagy úgy, hogy volt, de most már nincs - akár elvesztettük, akár elvették - vagy úgy, hogy másoknak van, de nekem nincs. Minden szenvedésünk mögött a hiány, a nincs, a nemlét áll. Ezért van az, hogy a szenvedést megosztani nem lehet. Mert a hiányt, a nincset, a nemlétet nem lehet átadni, vagy átvenni. Mert nincs.
9. Az ember arra törekszik, hogy azzá váljon, amiről úgy érzi, beteljesíti az életét, vagy arra vágyik, hogy mások elismerjék és elfogadják őt. De bármily keményen küzdünk ezekért a dolgokért, még ha meg is szerezzük, nem tudjuk megtartani. És ez okozza minden szenvedésünket. Eredetileg azonban e szenvedés nem létezik. Az egész az elménkből származik, úgy, ahogyan a forró útról felemelkedik a délibáb, és igazinak tûnik. Ha szenvedek valami miatt, és azután meghalok, a szenvedésem is eltûnik. Amikor ráébredünk arra, hogy a szenvedés az elménk terméke csupán, és nincs független létezése, akkor nincs többé szenvedés és gyötrelem.
10. Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerûségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye. George Bernard Shaw