A Tisza évszázadok óta a partba volt szerelmes, ezért aztán, amikor csak tehette, kiöntött.

Kapcsolódó idézetek

1. A Tisza a népdalokban és a versekben legtöbbször megénekelt folyónk. Hívtuk már szőkének, vadnak, zavarosnak és kanyargósnak... de valahogy mindig a miénk volt, akkor is, ha elvitte házainkat, barmainkat, szeretteinket. A Tisza egyértelmûen nő. Szeszélyes, de szeretjük. Cserna-Szabó András
2. Valaha egy nyári éjszakán kiültünk a csillagos ég alá. A Tisza komoly lassúsággal hozta, vitte az égbolt apró kitüntetéseit. Hallgattuk a folyót meg a bennünk lévő csöndet. Egymásnak felelgetett a lelkünk. Évtizedek teltek el azóta. Elmúlt a szerelem? Nem. Csak arcot cserélt. Nagy István Attila
3. A folyó évszázadról évszázadra folyik, s a partján zajlanak az ember történetei. Zajlanak, hogy aztán holnap feledésbe merüljenek, s a folyó tovább folyjon. Milan Kundera
4. Ezerszer szeretlek, mint zuhogó záport az eresz, cseppjeid összegyûjtve, lágy folyóvá csendesülve.
5. Az ember a tízperces élete egy-egy szakaszán ránéz az öregedő Dunára, mint a feleségére, bár ismeri minden következményét, mégis kitör és megkérdezi, hogy szeretsz te engem egyáltalán. Horváth László Imre
6. A szerelem, akár az eső, fölülről zúdul lefelé, csuromvizesre áztatva a párokat. De néha, az élet dühödt hőségében, a szerelem kiszárad a felszínen, alulról kell felszívnia a nedvességet, a gyökerein keresztül, hogy valamiképpen életben maradjon. Mitch Albom
7. Olyan szép a folyó habja, önmagát is elragadja. Horváth Imre
8. A víz olykor elválaszt, de gyakran összeköt partokat, embereket. Tapodi Brigitta
9. Az ember makacs lény; szereti a sorsát, akkor is, ha ez a sors a láva. Márai Sándor
10. Gyûlöltem, mert nekem megadatott, míg ő a hideg földbe kényszerült. Gyûlöltem, mert élveztem, ahogy a forró víz átmelengeti fáradt testemet. Gyûlöltem az életet, amikor ő már halott volt.